Hogy vagy a megalázással?

Valóban nehéz eldönteni innen ebből a tudatállapotból, hogy mi hogyan működik, működne abban a tudatállapotban.
Én is éltem már meg hasonlót, mint Gréti, hogy a saját életem, halálom ura vagyok. Én az életet választottam, pedig volt bennem kíváncsiság, és egy "csakazért se" is, hogy a halálba menjek. Hogy mi lett volna a másik úton, azt ebből valóban nem tudhatjuk meg.

Viszont azt gondolom, hogy a Te példádból sem vonhatunk le általános következtetést.
Mert mi van akkor, ha a lelked képes volt a halált választani, de a haláltól elválasztó félelmek, kötődések feldolgozása közben annyit esett a tudatossági szinted, amivel már nem voltál képes tisztán belekerülni, így csak a tested szenvedte el ennek maradék hatását?
Én erre szavaznék.

Az is lehet, hogy Gréti is belefutott volna még a saját akadályaiba, és Ő sem tudott volna olyan "egyszerűen" meghalni!
Milyen vicces, még meghalni sem tudsz anélkül, hogy ne dolgoznád fel a saját lelki akadályaidat! Még a halálhoz is önismereti oldásra van szükség!

Persze, egy kicsit túlozva fogalmaztam, hiszen itt nem a belebukós halálról van szó, hanem a tudatos halál választásról.