Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
GulyásÁgi képe
Transzlégzés és transzlégzés előkészítő...
2012. november 27. kedd, 15:02 | GulyásÁgi

Pár mondatban nem nagyon lehet róla írni, inkább pár oldal lenne csak elég, de azért röviden: az előkészítőn a rebirthing meditáció nekem kellemes és érdekes élmény volt, nem valami fájó, nehéz. Egy más alkalommal már volt szerencsém egy magzatkori dolog oldásához, most azon elég könnyen végig tudtam suhanni, nem tépett fel sebeket, csak nagyon picit érintett meg. Nagyon érdekes volt megtapasztalni az érzelemmentes lélek állapotot, azt hogy kell menni és ez így van, teljesen magától értetődő, és az első érzelem-élmény ott a fogantatás utáni szakaszban a fájdalom (az a már kioldott "izé"). Ez egyfajta rádöbbenés volt nekem, hogy ez nagyon "húzós" lesz és vágytam vissza az érzelemmentességbe, kicsit vissza is tudtam lépni, de aztán jött valami lelkesedésféle, valami remény és az vitt tovább. Ez hullámzott végig: félelem és lelkesedés. Az egész szép volt, nyugodt és természetes a legdöbbenetesebb érzés az érintés érzése volt, amikor az anyukámnak odaadtak és az érintés megtöltött, szó szerint a teljes babatestemet feltöltette és átjárta leírhatatlanul jó pozitív érzelmekkel, csodálatos érzés volt, (az orvos érintése ezt nem váltotta ki, csak a szeretet) és értettem hogy ezért KELL, MUSZÁJ itt lenni, bármi lesz is. EZ nagyon szép volt és nagyon megható...
Maga a transzlégzés... úgy mentem hogy nincs semmi problémám. Nagyon hamar bekapcsolódtam abba a fura állapotba és sokáig csak testi megnyilvánulások jöttek, nagyon erősen, gondolatok nélkül, aztán előkúszott az amit már eddig minden alkalommal azt hittem hogy végleg elengedtem de még csak volt egy fejezet. A legvégén is jött valami és kicsit benne is maradtam abban. Pont egy nagyon bulis, általam nagyon szeretett szám volt az utolsó amihez magamban még egy nagyon vicces Bridget Jones film verekedős jelenet is kapcsolódik, és mindenki harsányan "bulizott" és rám akkor tört rám a legmélyebb zokogás, és utána alig tudtam magamhoz térni, mert csak éppen rádöbbentem, hogy miért is zokogok és vége lett. Ez így sikerült, még biztos kell egy következő kör, addig folynak a könnyeim ha a Rainy Day-t hallom ...:)