Kikerestem a bibliai idézetet: "És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő." http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/6
Mi az, hogy: mivelhogy ő test? Pont az Úr mondja ezt? Előtte nem zavarta, hogy több száz évig éltek? Nem akarom belemagyarázni, de az jut eszembe, hogy amikortól az ember testnek tartja/éli magát, onnantól nem képes 120-nál többet megélni?
Azt olvasom a könyvben, hogy a halhatatlan test olyan precízen betartott egészséges életmódot kíván, amit mondjuk halogatással nemigen lehetne fenntartani.
"Hogyan élhetnénk meg így azt, amit oly sokszor hallani: élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja!?" Tudatosság kell hozzá, jelenben levés, önfegyelem. De ez egy haldokló élethez is jól jönne nem?
"A halált nem véletlenül találtuk ki!" - gondolod, hogy az ember kitalálja magának a halált, mert már unja az öröklétet?
"minden úgy jó, ahogyan van! Világunkban minden rendben van." Persze, csak elfogadás kérdése és minden jól van úgy, ahogyan van. De ennyi erővel a halhatatlanság is jól van úgy, ahogyan van, nem?
Mi van akkor, ha az öregedés és halál csak a tudatlanságunkból fakadó hibáinknak a következménye, amivel oly régóta élünk együtt, hogy már elfogadtuk a létét. Talán a halhatatlanság egy bizonyos tudatosság felett választható opció, az alatt pedig elkerülhetetlen végzet?!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Kikerestem a bibliai idézetet: "És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő." http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/6
Mi az, hogy: mivelhogy ő test?
Pont az Úr mondja ezt? Előtte nem zavarta, hogy több száz évig éltek?
Nem akarom belemagyarázni, de az jut eszembe, hogy amikortól az ember testnek tartja/éli magát, onnantól nem képes 120-nál többet megélni?
Azt olvasom a könyvben, hogy a halhatatlan test olyan precízen betartott egészséges életmódot kíván, amit mondjuk halogatással nemigen lehetne fenntartani.
"Hogyan élhetnénk meg így azt, amit oly sokszor hallani: élj úgy, mintha ez lenne életed utolsó napja!?"
Tudatosság kell hozzá, jelenben levés, önfegyelem.
De ez egy haldokló élethez is jól jönne nem?
"A halált nem véletlenül találtuk ki!" - gondolod, hogy az ember kitalálja magának a halált, mert már unja az öröklétet?
"minden úgy jó, ahogyan van! Világunkban minden rendben van."
Persze, csak elfogadás kérdése és minden jól van úgy, ahogyan van. De ennyi erővel a halhatatlanság is jól van úgy, ahogyan van, nem?
Mi van akkor, ha az öregedés és halál csak a tudatlanságunkból fakadó hibáinknak a következménye, amivel oly régóta élünk együtt, hogy már elfogadtuk a létét.
Talán a halhatatlanság egy bizonyos tudatosság felett választható opció, az alatt pedig elkerülhetetlen végzet?!