Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Saját tapasztalat
2012. november 03. szombat, 22:22 | H.Vica (útkereső)

Ez egy nagyon érdekes téma. Évekkel ezelőtt én is olyan szituációba kerültem, amikor bár látszólag - kívülről nézve - volt választási lehetőségem, de valójában nagyon durván és nagyon egyértelműen egy irányba lökött az élet. Egyetlen út volt, ami józan paraszti ésszel járható volt.
Azóta évek teltek el és most akkora szarban vagyok, mint még soha. A sors által kikényszerített út ugyanis egy "szakadékba vezetett" és elkövettem életem legnagyobb hibáját amit csak el lehet. Ezerszer gondolkodtam rajta, hogy mit és hogyan tehettem volna másként, de egyszerűen nem volt más járható út. Akárhogyan gondolkodom, minden választásom zsákutca lett volna. DE bár most a poklok poklát járom meg, megértettem az élet értelmét, olyan élettapasztalatra és tudásra tettem szert, amire sehogyan máshogy nem tehettem volna. Megértettem azt is, hogy mi miért történik velem és azt is, hogy miért. Elkezdtem látni olyan összefüggéseket, amiket soha korábban.

Először azt hittem megőrültem, de ennek ellenére utána olvastam a témának, mert hirtelen minden érthető és tiszta volt számomra, minden-mindennel összefüggött és nem volt benne hiba. Hamar eljutottam az ezoterikus elméletekhez és a saját elméletet, a saját tapasztalataimat, tudásomat amire rájöttem, viszont olvastam a könyvek, írások lapjain.
Ennek ellenére szenvedek mint a kutya, mert a múltban elkövetett hibák következményeivel nekem is szembe kell néznem, ezen változtatni nem lehet, ráadásul tudom, hogy mindezt én "kreáltam" magamnak. Hát, nem egyszerű ezzel szembesülni és szembenézni...

Szóval, ha a sors egyetlen járható utat mutat, akkor fogadd el, mert dolgod van azon az úton. Legyen az bármi, nem lesz sétagalopp, de könnyen lehet, hogy életed legnagyobb tapasztalatára teszel szert ezáltal, vagy legalábbis az életedet radikálisan meg fogja változtatni.
A változás ellen amúgy ösztönösen tiltakozunk, mert nehéz és alapjaiban forgatja fel az életünket, amit nem szeretnénk. :-)
De bizonyos dolgokat, szituációkat, helyzeteket nem tudunk elkerülni, ha a fejünk tetejére állunk sem. Egyszerűen azért nem, mert az idő nem lineáris és az ok-okozatok szorosan összefüggnek egymásnak, még ha ezt a tér-időben egymástól különállónak is érzékeljük. Vagyis ha az ok-okozati összefüggések egyik részét a múltban már megtapasztaltad, akkor annak a párját a jelenben vagy a jövőben biztosan meg fogod élni.

Egy példával illusztrálva:
Ha feldobsz egy labdát, az vissza is fog esni. Az hogy ez közvetlenül utána történik-e meg, vagy esetleg fennakad egy fán és pár hónap múlva egy vihar veri-e le onnan, az teljesen lényegtelen. A kettő között mindössze az a különbség, hogy ha azonnal visszahullik, akkor még emlékszel rá, hogy te dobtad fel, ha hónapok múlva egy vihar veri le, akkor már lehet, hogy rég elfelejtetted, hogy azt a labdát te dobtad fel. - Ez utóbbit éljük meg a sors által kikényszerített helyzetként. Mert az ok-okozati összefüggések egymástól elválaszthatatlanok és csupán az idő miatt képzelheted őket teljesen különállónak.

Figyeld mi történik veled és miért...
Ne csak nézz, láss is!