Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Ne hallgass, még ha az igazság fáj is.
2012. október 26. péntek, 10:15 | Papaver Devotus

Szerintem ne hallgass. Én egyszer-egyszer inkább mélyen kussoltam, pedig nagyon meg kellett volna mondanom az illetőnek amit érzek - vagy előre látok. A mai napig furdal a lelkiismeret hogy csendben maradtam. Nem akartam fájdalmat okozni vagy úgy éreztem nincs közöm hozzá. Úgy gondoltam, nagy felelősség befolyásolni valaki más életét. Ma már sokkal tisztábban látok és igenis megmondanám.
Mert mindig a másik ember döntése a lényeges, én max. felnyithatom a szemét, vagy elindíthatok benne valamit, ami gondolkodásra és nem vak cselekvésre készteti.
Szólni kellett volna hogy inkább ne nősüljön meg a barátom, ha egyáltalán felmerült benne a kérdés: akarom én ennyire ezt a nőt? Vagy fel kellett volna ébresztenem a hamis álmaiból azt a nőt akit szerettem: akkor nem tizenegynéhány év múlva döbbent volna rá, hogy nem azzal az emberrel köti össze az életét akivel a szíve diktálta volna.
Ezek a sorsok úgysem rajtunk múlnak... De nyugodtabb lenne most a lelkem, ha akkor nem hallgattam volna. Önzés a részemről? Lehet. Utálni fognak? Lehet. Mindenesetre most mondhatnám: én előre szóltam...
Van valamiféle erő a belső látásban. De ha megtanulja az ember kellő alázattal elfogadni hogy ez a küdetése része, bátrabban felvállalja.
Szóval, csak gyakorold bátran és tartsd a tükröt mindenki elé akik fontosak Neked. Most utálnak, később hálásak lesznek érte.