Megfelelőnek tartod a szexuális életedet?

Én, életem első harmincegynehány évében igazi, tökéletes jókislány-mintapéldány voltam, amit később aztán azért bőven sikerült ellensúlyoznom. Még csak nem is halottam olyanról, aki találkozott olyannal, aki nem azt csinálta, amit a az aktuális "karhatalom" (szülők, rokonság, barátok, főnökök) előirányozott, mivel szépen megtanultam, hogy az élet nem habostorta. Nagyon jól alkalmazkodtam mindenféle kényszerítéshez, szabad akaratom nulla.. Gondolom hogy ez mindenki másnál is így van, amikor már nagyon erős volt a kényszer, akkor a testem volt olyan szíves bedobni a kulcsot, a tünetek a betegség pedig ráállított a "habostortás" útra. Azóta is van néha olyan hogy kényszerítést érzek, ilyenkor ugyancsak testi tünetek is jönnek... de már persze nem megyek orvoshoz, ha rájövök, hogy mit jelez.

Viszont pár hónapja tanultam Sanyitól egy tökéletes meditációs technikát, ami nálam, tényleg, komolyan mindent megold és annyira megkönnyíti a dolgokat..!!

A legutóbbi kényszerítős esetem bár nem valami dicsőséges, de legalább vicces: a családom rámerőltette, hogy legyen egy új kiskutyánk. Belementem, mert rendes vagyok és arról volt szó, hogy szobatiszta a kutyus. Már az első este több kaki, pisi és hányásfoltot helyezett el a nappali világos szőnyegén és akkor már tudtam, hogy pont az lesz a sorsom, amit annyira nem akartam. Nagyon-nagyon mérges voltam. A kiskutya bájos, kedves, aranyos és engem a sírógörcs kerülgetett, éjszaka 5 körül sikerült elaludnom. Nem tudom milyen is pánikroham, de szerintem valami olyasmim volt. Még nem éreztem ilyet.
Ugye azt kakit, pisit 1 évig napi 3-4szer senki nem fogja feltakarítani, csak én, senki nem fog hajnalban kelni, csak én, senki nem fogja a cipőket, játékokat felpakolni valami magas helyre, csak én, a vezetékeket áthelyezni csak én és az udvaron is én fogom a kis kupacokat kezelni. Amúgy sincs soha egy percem sem...
Apropó nem tudtok valamilyen varázsszert az időbeosztásra?
Jól tudtam, hogy mi vár rám. mert van egy öreg kutyánk, akinek a fiatalkori éveiben ezeket megtanultam.
A mostani jó öreg kutyánk terrier, szabadulási kényszeres, és életerős korában az volt a szokása hogy különböző méretű elhullott, döglött, elpusztult állatok tetemeit hurcolta a küszöbre, mindig a legnagyobb diadallal a szemében, a szomszédok kukászsákjait cafatokra tépkedte, az itthoni kukászsákokból pedig kiszedte az akkor még kicsi gyerekeim kakis pelenkáit és millió darabra szaggatta az udvaron. Én magyarázkodhattam : á én nem akartam ezt a kutyát... Szóval ezt nagyon nem akartam és ez ismétlődő kényszerítésként megint itt volt....

Reggel csináltam egy békéltető meditációt, úgy ahogy tanultam, saját elemekkel kiegészítve és MEGBÉKÉLTEM. Tényleg, szó szerint. Magam számára is döbbenetes volt a hatás. Nem tudom pontosan elmesélni.... egyszerűen megnyugodtam és optimistán néztem a kis "dögöt".
A kutya persze egy kis szeretet-gombóc, mindenkit levesz a lábáról, néha engem is. AMióta velünk van az öreg sem csavarog és nagyon jóba vannak, öröm látni. A kupackák kérdéskörét valahogy beosztottuk és én csak néha sokallok be, de nem annyira hogy meditációra legyen szükségem.... Ez talán szükséges kényszerítés volt, annak kifejezetten nagyon örülök, hogy nem csavarog az "öreg", ez lett a jutalmam :)

AMÚGY én mostanában nem kényszerítéseket tapasztalok, hanem sokkal inkább azt hogy MEGAKADÁLYOZNAK valamiben. Nagyon határozottan akarok valamit, vagy megteszem és póruljárok, vagy valami miatt meg sem tehetem.
Ez is elgondolkodtató....
??