Fontos ünnep számodra a Karácsony?

Hát én már kipróbáltam sokféle variációt. Tudatlanul benne lenni egy sémába, (házasság), és nem érteni, miért nem működik elég jól. Tudatlanul másoknak megfelelni próbálni, elhinni, hogy amit a jelen társadalom tud arról, hogy kellene boldognak lennem, annak működnie kell. :) Robbantani, és más sémákat kipróbálni, a sémát okolni ("azért nem voltam boldog, mert a házasság intézménye rossz" -típusú próbálkozások), próbálgatni más kapcsolódásokat, hogy megtalálhassam azt a formát, amit el tudok fogadni.

Belátni, hogy a két ember milyensége meghatároz egy kapcsolatot, és az is, melyik, mennyit akar, képes és tud fejlődni. Rájönni, hogy ez is, mint minden azon múlik, BELÜL mi van. Milyen vágyak, milyen félelmek, miről való tudás és nem tudás. Hogy itt is igaz, hogy nem az tesz boldoggá, a másik milyen, nem az, házasság vagy nem, elérem e amit akarok, amire vágyok, hogy milyen ideáim vannak arról hogyan tudnék boldog lenni... stb.

Ha elhiszem, hogy a boldogság mindig velem van, és alapvetően csak rajtam múlik, merem meglátni a valóságot, és elfogadni. Azt is, hogy milyen emberrel hozott össze a sorsom. Merek elengedni, amikor kell, és nem megerőszakolni a kapcsolatot, magam és a másikat. Merek befogadó és önátadó lenni, és nem várni érte semmit, mert ez önmagáért van, és az örömért, amit nyerek belőle. Merem látni a rosszat is, önmagamban és elkezdeni dolgozni rajta, és a másikban is és azt elengedni, de ugyanakkor és ott meghúzni a határaimat.

Ha elhiszem hogy az élet értem és a fejlődésemért van, nem akarom befolyásolni azt, ami rajtam múlik, és elfogadom, hogy bölcsebben tanít azzal, kit vonzok be, mint amit adott esetben elképzelnék magamnak. Hagyom, hogy tanítson. Arról, hogyan kell elfogadni és elengedni, önmagamról, arról, ki is vagyok, kivé akarok válni és ki az, aki valóban illik hozzám, csak még nem tudom, vagy nem hiszem el. Elfogadom az ajándékait, amiket emberek és kapcsolatok, örömek és tanulságok formájában kapok, hálás vagyok, azért ami sikerül, és újra kezdem, ami még nem.

Tapasztalataim miatt nem ítélkezem. Sem azok felett, akik házasságban élnek és boldogtalanok, sem azok felett, akik sok szeretőt tartanak. Sem azok felett akik félnek, sem azok felett akik azt hiszik valami másban van a kapcsolati boldogságuk titka, vagy valaki más az oka annak, hogy boldogtalanok.
Sem azok felett, akik árulják vagy árultatják magukat sem azok felett akik államilag törvényes kapcsolatban teszi ugyanezt.

Már nem keresek. Élek, elfogadok, tanulok. Már tudom, hogy semmitől sem függ az, hogy boldog vagyok e e kapcsolatban, sem attól, milyen formátumú kapcsolatban vagyok, sem attól, milyennek ismerem meg a másikat. Csak tőlem, és attól, mennyire tudok élni. Tudom, hogy mindegy milyen formáját választom a szerelmi kapcsolatnak, ha elég tudatos vagyok.

És tudom, érzem és érzékelem, ahogy haladok előre a tanulásomban, hogy egyszer, nem is sokára eljutok oda, hogy megtalálom azt, amit ebben az életemben hosszútávra választani fogok. És azt is, akit.

Namaszte