Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
Miért jött létre a ragaszkodás?
2012. szeptember 19. szerda, 16:50 | Domoszlai Katalin

Shri Mataji kettő okot említ, az egyik az aggodalom, a másik pedig az egós "őt jobban szeretem mint a többieket".

A helyzet ennél jóval bonyolultabb, ahogy a nyugati ember személyiség szerkezete is bonyolultabb a keleti emberekénél. Miért szűkül be az egó?

A kötődés alapja minden esetben az, hogy azt hisszük, az a tapasztalatunk, hogy egy bizonyos minőséget csakis egy bizonyos embertől kaphatunk meg. Tovább bonyolítja a dolgot, ha a kötődés alapja nem a jelenben van, hanem a múltban, pláne ha a gyerekkorban.

A kötődés alapja lehet pozitív és negatív érzés. A negatívok közül kezdeném a hiúsággal. Ha valakinek a hiúságát egy adott ember megsérti, akkor az illető sóvárogni kezdi az elégtételt. Keresi, kutatja, a másik ember miben hibázik, mibe lehet belekötni, miben kevesebb, mint ő, hogy saját megtépázott egóját újból tele tudja pumpálni energiával. Vagy elvárja, hogy a másik ember elismerje őt, hátha mégis képes őt szupernek látni. A megoldás csupán átmeneti, ha erőből tereled a figyelmedet, próbálod tartani a jelenben. Hiszen a tanítást hárítod, ha megsértették a hiúságodat, fogadd el mennyi vagy! Utána pedig éld meg a tiszta vágyat, értékeljenek annyinak, amennyit érsz.

Még nehezebb a figyelmet ragaszkodás mentessé tenni, ha a kötődés alapja egy gyerekkori trauma. Az az ember, akire a szülővel kapcsolatos érzést kivetítjük, az eredeti sérülésre gyógyírt csak ideig-óráig adhat. Az alap szükségleteink a gyerekkorban

- figyelem
- szeretet
- biztonság
- táplálás
- elfogadás

Bármelyik nagymértékű hiánya kóros függést eredményez a jelenben. A jelenben az adott személyhez kapcsolódó kötelék, akár bánt az illető, tehát az általa tanított érzés negatív, akár pozitív érzések morzsáira épül a dependencia, igazából segítség ad nekünk, hogy keressük meg a gyökér okát az adott problémának.

Véleményem szerint a figyelem ragaszkodás mentessé tételéhez az első lépés az őszinteség növelése, a második lépés pedig a valódi szükséglet megtalálása és belső kielégítése. A megnyílás és az őszinteség elegendő ahhoz hogy a jelenben légy. Ekkor nem kell erőből terelni a figyelmet. Gyökér ok kioldása nélkül hiába vagdosol el bármit.

Másik példa a negatív kötelékre. Bűntudat. Ha a múltban valaki súlyosan megsérült fizikailag vagy lelkileg, vagy meghalt, amiről azt gondolom, az én hibám, bevonzok olyan embert, akiről úgy gondolom, erőből kell megmenteni. A kötelék egészségtelen, görcsös. A bűntudat kioldása felszabadít, utána leszek képes a helyén értékelni az adott embert, hogy mennyit ér, hogy mire képes. A megmentési kényszer alatt minden esetben a saját kötelességeinket túl, az adott embert pedig lefelé értékeljük.

Súlyosabb esetben a megoldás a gyökér ok megtalálása és kioldása, az ott befagyasztott negatív érzések megélése, az őszinteség növelése, a szív nyitása és az elfogadás, plusz a múltbéli, sóvárgást generáló hiányok belső forrásból való betöltése.

Ha a figyelem szál a félelemre épül, a félelem kioldása a megoldás.

Ha ez meg van, akkor képessé válunk a tudatos és szabad összetartozás megélésére. A jelenben átengedni magunkon az Istenit.

A figyelem erőből való jelenben tartása elfojtást eredményez. Az elfojtott energia pedig összeadódik és ki fog rántani a lebegésből.