Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Kérdés: a belső szabadság valóban a gazdagságba vezet?
2012. szeptember 06. csütörtök, 22:09 | Aditi

Vívódom a témával. Mégpedig a szabadság és a pénz mennyisége közt húzott ilyen jellegű párhuzam miatt. Nem tudom, így függ e össze, valóban. Megmondom, miért.

Nemrég értettem csak meg, hogy működik az önismeret, a tudatosság olyan téren, hogy az a terület, amit kitisztítottunk, teremtő területté válik, és hogy így, elméletileg egy boldog és gazdag jövőt teremthetünk magunknak, vagy amilyen re csak vágyunk.

Ugyanakkor a szabadsággal kapcsolatban ott tartok, hogy a szabadság, az igazi szabadság az önmagunk teljes és feltétel nélküli felvállalása. Hogy kimondom, amit érzek, hogy ki kell, hogy azt teszem, amit érzek, belülről, hogy kell, még ha megítélnek is, még ha szembesülnöm is kell azzal, hogy esetleg tévedtem, rosszul tettem...stb, annál jobb - megint tanultam valamit.

Ez az út, az Önmagamra támaszkodó út viszont szerintem nem szükségszerűen vezet a gazdagságba, hiszen ha képesek vagyunk az intuíciónkra a "szellemünk hangjára" figyelve cselekedni és élni, az abba a szerepbe fog bennünket rakni, amire születtünk. És nem hiszem, hogy akkor lenne tökéletesebb ez a világ, ha csupa nagyon gazdag ember lakná, azon kívül a gazdagság vagy / és a jólét sokféleképpen manifesztálódhat az életben. Nem minden magas tudatosságú, vagy/és megvilágosodott ember volt vagy lett gazdag.

Megfigyeltem, hogy az élet mindig megadja azt, amire igazán szükségünk van, éppen azt, ami tanulásra serkent, mindig azt és annyit, hogy ne ülhessünk a fenekünkön azért olyan nagyon sokáig - előbb utóbb belefutunk valami zűrbe, ha ellenállunk. Ha megtesszük azt, amire az élet felhív abban a szituációban, amire felhív (persze ezt sokszor munka felismerni), akkor nem kell éheznünk, meg fáznunk. Ha úgy vesszük, az anyagilag legszűkebb éveim voltak a legbővebbek és a legtöbb új élményt hozók, amikhez ingyen, szerencsésen, vagy mások szeretetének köszönhetően jutottam hozzá, és emiatt kezdem látni, hogy nem kell aggódnom az anyagi szélsőségekbe való sodródás miatt valójában, de nem hinném, hogy ugyanígy az lenne a megoldás, hogy addig oldom a blokkjaim, amíg dúsgazdag nem leszek.... valahogy egyiket sem érzem igaznak.

Kételyeim vannak. És néha elfog az érzés, hogy hiszem végső-soron bármi lehetséges, miért ne próbáljam meg, hátha holnap én ülök majd egy olyan csodaadutóban, amilyenben tegnap gurult be egy nő a Lidl parkolójába, láthatóan idegesen a ténytől, hogy nincs ott parkolóhely, ahol szerette volna. :) Most ezt próbálom figyelni, hogy vallon mennyire irracionálisak ezek a vágyaim.

Mert így, majdnem negyven évesen, azért elgondolkodtató számomra, hogy azzal töltsem az időm, hogy az anyagi életem blokkjait oldozgatom, meg arra használom az értékes energiám, hogy pénzt, pénzt, meg pénzt teremtsek. Azt hiszem legbelül, nem tartom olyan fontosnak ezt az egészet. Békém lelem abban a gondoltban, hogy hálás tudok lenni azért, hogy van hol laknom, van mit ennem, és rajzolhatok az albérleti ajtókra virágokat, ha akarok. Hogy annyi barátom van, hogy többször elsírtam magam, hogy amikor költöztem, milyen gyorsan és egyszerűen ment, és mindenki tényleg örömmel segített, én meg igyekeztem minél gyorsabbra és kevésbé megterhelőre tervezni a dolgot, ami sikerült is. És az egészet még élveztük is. Egy fillérembe se került.

Nem tudom. Érzem az igazságát annak, és mindennap tapasztalom, hogy az elmém folyamatosan duruzsolja, mennyivel "egyszerűbb" lenne az élet, ha mindent megvehetnék magamnak, amire csak szükségem van, vagy vágyok. Közben meg egy másik dolog is motoszkál bennem: hogy lehet, hogy ennél valójában még sokkal egyszerűbb az az élet, amiben nem kell megvenni semmit. És hogy ez az igazi igazság, és ha nagyon sok időt és energiát áldoznék arra, hogy az őseim sorából kilépve nagyon gazdag tudjak lenni, ugyanerre jönnék rá.... és lehet, hogy egy ilyen körre már nincs időm, vagy ne akarom, hogy legyen.

Vendég vagyok itt. A szállásaim is azok, minden egyes levegővételem. Mindig erre gondolok, amikor elégedetlen az elmém, amikor saját, birtokolható dolgokra vágyik, amikor bemegyek a Lildl be vásárolni, mert az van legközelebb és nincs jobb. De elmegyek a távolabbi zöldségeshez zöldségért, és a henteshez friss húsért. Ezt megtehetem, és meg is teszem. és ha tovább járom a belső szabadságom útját, remélem, hogy mint ahogy eddig tovább nyílik a világ és új, olyan lehetőségeket tudok teremteni, amiben nem kell, vagy egyre kevésbé kell megalkudnom, de nem is kell kiszolgálnom az egóm.

És hálás tudok maradni azért, amit tudok, amit tanulok, amim éppen van, vagy nincs, amit képes vagyok adni és a helyért ahol éppen vagyok a világban és kapcsolódhatok hozzá.

Ebből a nézőpontból az anyagi helyzet csak egy eredmény, egy következmény, de nem csak az akaraté, a célé, amit kitűzünk, hanem az alázaté is, amit a sorsunkkal szemben gyakorolunk. És jólétben élni nem minden időben jelent medencés palotát, és luxusterepjárót, és azt, hogy mindent megvehetek, adott esetben még a háztartásvezetőmet is, mert ekkora gazdagság már egy megállíthatatlan folyamatot indít el. Lehet, hogy "csak" jólétet jelent: hogy van mit enni, van menedék és vannak szerető társak, és főleg, hogy nekem is van mit adni magamból. Vannak idők, amikben ezek az egyszerű dolgok sokkal többet jelentenek a pénznél, vagy annál, amit a pénzen meg lehet ma venni.

Még figyelek, mi lehet az igazság - az én igazam.... :) Köszönöm a témafelvetést, és ha hozzászóltok!

Namaszte