Elégedett vagy a párkapcsolatoddal?

Egy régen titkolt gyerekkori traumámat szeretném megosztani Veletek. Nem muszály elolvasni, hogyha érzékenyen érint, vagy ha túl hosszúnak és semmitmondónak találjátok ezt az írást. Egyszerű óvoda volt, a várakozó hatalmas, a világítás gyenge, a szokásos fakókék és rondasárga neoncsövek, és igen, a hosszú tornatermi alacsony fapadok. És ott vártam és vártam sokáig a szüleimre, ők azonban nagyon elfoglaltak voltak, így sokszór órákig kellet várnom, és megesett az is hogy egyáltalán nem tudtak eljönni értem, akkor meg valaki mást küldtek maguk helyett. Három hatalmas terem is volt, felosztva: kiscsoport, középső, nagycsoport. És persze az un. délutáni csendes pihenő, ami kötelező. Hogyan lehet egy pihenő kötelező? Mégha csendes is. Nyomasztó, lelketlen sötétség mindenütt, és a dohos szag. Mai szemmel látom már, hogy a rezsim áldozata voltam, de mindannyian azok voltunk, én csak egy a sok közül - uniformisban. És ott volt az udvar: a kövezet bontásból származó töredezett téglákból kirakva, és a téglák, oldalukra fektetve, egymást támasztva, habarcs nélkül. Ebből persze sok baleset származott, mi ovisok sorban botlottunk meg a téglaéleken, vágódtunk hanyat egyenest a hideg kőre. Aztán meg jött a sebfertőtlenítés, jód, úgyhogy majd bepisiltunk a fájdalomtól, különben ez a csendes pihenők során is olykor megesett mert ott még szólni se lehetett a dologról. Most az udvarra visszatérve. Volt egy hatalmas vaskapu az északi oldalon, s ez meg rettegésben tartott minket - hogy letuszkolnak, hogy lezárnak a sötétbe, ahol ki tudja mi van, sötétség, szellemek, baljós árnyak, másvilági lények, akiknek a gonosz a lételeme. Szóval a vasajtó titkáról csak Tominak lehetett tapasztalata, ő viszont mukkanni se mert az alant fenyegető titkokról. Így mi többiek, maradtunk tudatlanságban. És ott volt még a rendszeres visszaélés, az alsó fertájra kapott egyenletes testi fenyítés. De! Szerencsénkre némi öröm is rákkacsintott (most elárulom) a Zsolnay óvodában - a színjátszókör, próbával, énekkel, német nyelv, stb. És most kapaszkodj meg: elit óvoda voltunk. Szóval, ami az éneket illeti. O, tannenbaum, o tannenbaum, usw., aztán meg Hej Dunáról fúj a szél... stb. stb. Az udvaron átellenben, fent a lejtő tetején is volt egy kapu, és annak a színe ragyogó fehér. De hogy azon túl milyen csodák vártak ránk, arról bizony senki se tudott. Még Tomi se.

♥ PEACE ♥