Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
A "felelőtlen kontra Tanító néni" típusú drámajátékról :)
2012. szeptember 01. szombat, 14:59 | Aditi   Előzmény

Szerintem meg egyszerűen ez egy dráma, amit ilyenkor azért játszik az irányító, mert felelősnek érzi magát. Amúgy ez az életben is nagyon egyszerűen csakúgy működik, hogy ha tudom, hogy 7.30 ra ér a buszmegállóba a busz, amivel még beérek a munkahelyemre, akkor ha oda akarok érni, felkelek időben. Az én döntésem, szabadok vagyunk. A busz is az. (A sofőr). A valóság az, hogy mindenki önként vesz részt egy játékban, vagy nem. Legfeljebb nem látjuk, és azt hisszük, hogy folyton mások irányítására vagyunk bízva, vagy kiszolgáltatottak vagyunk. Pedig nem. Csak tudomásul kell vennünk (s szerintem ez az igazi tanítás mindig), hogy éppen milyen az élet, a szituáció. Mik a lehetőségeink, és mik nem. Szó sincs itt áldozatról. Cak tudatos döntésről.

A pszichológus ismerősömtől kapott útmutatás itt is igaz: egy helyzetben három dolgot lehet csinálni: otthagyni, harcba szállni, vagy elfogadni. A felnőtt ezt ismeri fel és használja.

A buszos szitu és a pontosság kérdése a harmadik kérdéskörbe tartozik. Ha nem rajtam múlik a busz indulása, akkor maximum azt tehetem, ha bölcs vagyok :), hogy elfogadom azt, és alkalmazkodom. Ha egyéb, rajtam kívülálló okok miatt látom, h lekéshetem, már megpróbálhatok beavatkozni, hogy megvárjanak. (A napi járatok esetében, nagy valószínűséggel elhanyagolható sikerrel...:) ) Aki azt reméli, hogy ha majd annyit késik, amennyit jónak lát, egyéni szemszögéből, és mégis megvárják már manipulál, nem elfogad, és belát. A élet ebben az esetben nagyon egyszerűen működik: az illető lemarad. Semmi szükség a tanító nénit játszó szerepkörre, aki "vigyáz" a gyerekekre, hogy ne késsenek. A felnőtt tudja, h a tetteiért vállalnia kell a következményeket.

Szerintem egy ilyen tudatosságot "edző" táborban inkább ezt a mintát kellene követni, ha már a tudatosságot tanuljuk. A tanító néni szerep, mindig a tudatlanoknak szól. Azoknak, akik mindezt nem tudják, amiről írtam. Hogy hogy működik a világ.

Figyeljétek meg, hogy egy drága, fizetős túrán, ahol ismeretlen felnőttek utaznak egy buszon, kevesebb olyan eset van, hogy a busz nem tud elindulni, mert valakii figyelmetlen, vagy manipulál. Egyszerűen azért, mert tudatosan vagy tudat alatt jobban érvényesül a felnőtt típusú viselkedés. Mert belül, valahol mindenki tudja, hogy ez a felnőtt viselkedés (ez "illő", ahogy a nagyanyám mondaná :) ). Ahol az emberek elkezdik megismerni egymást (egymás egóját), ott elkezdődnek a manipulatív játékok (drámák). Előjönnek a manipulátorok, és ellentáboruk a tanítónénik. :) :)

Mindkét viselkedés gyerekes és felesleges, egy tudatos ember számára.

Bocs, ha túl szókimondó voltam. :) Amúgy sok tapasztalatom van, rendszeres külföldre utazós kórustalálkozókkal kapcsolatban volt szerencsém az alábbi helyzetek számos változatát megélni. (Mindkét oldalról :) )

Rájöttem, ha gyerekekről van szó, azt kell tennem, amit mondok. És akkor legfeljebb egyszer próbálkozik be a manipuláló. És nincs szükség a drámának semmilyen válfajára, amit egyébként az én egóm is imád. Különösen a tanárnéniset. :) Hiszen az is vagyok. De klasszul is lehet energiát nyerni abból, hogy irányítok, abból, hogy "szót fogadnak", és abból hogy olyan érzéseket váltok ki másokból, amiről te is írtál. Persze nem mindig van az ember ennek tudatában, de attól még így működik. :) A valóság viszont az, hogy akkor vagyok jó tanító, ha én sem manipulálok senkit. Mind ezt tanuljuk.

Namaszte