Milyen gyakran szoktál meditálni?

Csak egy érdekesség, mert véletlenek pedig nincsenek: most értem haza egy ezós körből, ahol doboltunk a sámánisztikus mágikus léthez.... :) , és valaki említette (pedig nem is a pontosságról kérdeztem), hogy ismer egy mestert, aki volt, hogy órákig is elült az autójában, mielőtt betért volna arra a helyre, ahol várták a tanítványai, ha úgy érezte, ezt kell tennie.

Az egok persze duzzadtak és nőtt az elégedetlenkedés, zsörtölődés, kétkedés, vádaskodás....stb és mindenféle ezekhez hasonló jó kis energia. :)

Történetesen én is ismerem ezt a mestert, és el tudom képzelni, hogy viszont amint betette a lábát abba a helységbe, ahol várták, minden elégedetlenségnek vége lett, és aminek nem, annak ő vetett véget. És nem azért, mert terrorizált, hanem azért, mert pontosan tudták, hogy jobb, ha az egóikat visszahúzzák, mert ez az ember nagyon értett ahhoz, hogy letörje valakinek a szarvát, ha túl nagy volt neki. :)

Én van, hogy fontosnak tartom, hogy pontos legyek, de sokszor tanított már az élet arra, hogy a flowt nem percekben mérik. Volt olyan, hogy megéreztem, hogy nem kell valahova sietnem vagy időre odaérnem, és ezek az eltérések akár fél órákat is kitettek. és volt, hogy az agyamra hallgattam, amelyik percekben méri az időt és odarohantam időre, aztán én várhattam fél órát. Volt, hogy hallgattam a megérzésemre, és mindannyian boldogok voltunk a találkozásnál, mert senki nem várt egymásra, utólag, pedig késtünk és nem egyeztettünk. Kivártuk egymást, megérzés alapján

Szerintem az időt alapjában véve máshogy kellene érzékelnünk, mint ahogy általában tesszük. Van, amikor képesek vagyunk ezt megtenni, van amikor nem és olyankor csak az óránkra hagyatkozhatunk. ha sok emberről van szó, egyik meg tudja tenni, a másik nem. és ebből van a zűrzavar. Amúgy nincs zűrzavar, csak az óráinktól valójában teljesen független és rugalmas IDŐ.

Azért mondom, hogy rugalmas, mert az időérzékelés nagyon képlékeny dolog. Amikor zenélek, egyetlen másodpercben benne lehet az egész univerzum, egyszerre érzékelem amit eljátszottam, amit játszok és amit fogok játszani, sőt transzba is estem már, hogy a színpadon nem tudtam magamról és közben tökéletesen játszottam. (Zongoráztam. ) Az időt is mi formáljuk a tudatunkkal.

nem tudok tanácsot adni, hogy egy csoporttal hogy kell bánni ilyen téren, ahol sok a tudatlan ember. Biztos sok félképpen lehet. Ha én akarok irányítani én is visszaszámolok a gyerekemnek, ha azt akarom, elkezdje a feladatát, vagy ne késsen. De ez a leggyermetegebb megoldás a leggyermetegebb felnőttek részére, szerintem. A legérdekesebbnek azt találtam, amikor egy másik mester a távolból kivárta, amíg egy csoport lelkileg lecsendesedett eléggé és rákészültek a fogadására, annak befogadására, amit akkor, aznap este odavitt nekik. ott is jelen voltam, és nagyon is a helyén volt, hogy "késett". És aki nem tudott időben figyelni, és ráhangolódni az eseményre, mert az egójában volt ahelyett, hogy figyelt volna, nos, az volt a legelégedetlenebb. :) de ezt csak halkan jegyzem meg, Sanyi. :)

Namaszte