A betegségek lelki okok miatt keletkeznek?

Életem előző szakaszában nagyon sokat adtam a pontosságra, mindig, mindenhova pontosan érkeztem. Erre büszke is voltam, emlékszem. Persze többnyire várnom kellett. Ami sokszor megerőltetőbb ahogy észrevettem a legtöbb embernek, mint a pontosság. Nekem szerencsére ez is ment :) A türelem nem a mai ember leggyakoribb erényei közé tartozik.
Mostanában már inkább rangsorolom az eseményeket aszerint, hogy azok mennyire igénylik valójában a pontosságot, vagy az adott időponthoz való ragaszkodást.

Egy ilyen táborban pl. én sem ragaszkodnék percre pontosan a kezdésekhez. Ez sokakat biztosan frusztrálna. Remek alkalom: gyakoroljon türelmet! :) Egy ilyen táborban (igaz, sajnos én pont nem tudtam ott lenni), azt gondolom, minél kevésbé köti az embert az idő fogalma, annál kevésbé stresszeli magát, és főleg annál kevésbé tekint folyamatosan előre.
Egyszer próbálja ki aki teheti: eltölteni egy hétvégét (vagy amennyit csak tud) úgy, hogy elrakja az órákat a környezetéből. Ez valsz otthon nem fog összejönni - körbepakoltuk magunkat órákkal, melyek tökéletes eszközök arra, hogy folyamatosan a jövőbe vigyenek minket. Én mikor kipróbáltam, először fura volt. Folyton tudni akartam mennyi idő van. Belső késztetést éreztem erre. Pedig nem volt napi ütemtervem. Nem volt jelentősége az időnek. Mégis gyakran eszembe jutott: Vajon mennyi lehet az idő? Van már 6? Nincs még ideje feküdni? Vagy enni? Vagy akárminek. Aztán elmúlt. És az érzés... hmmmm :) Talán a felszabadító a jó szó. Rádöbbeni mit is jelent az "idő rabságában élni", szerintem fontos élmény.

Visszatérve az eredeti kérdésre: szerintem a pontosság és a rugalmasság jól kiegészítik egymást. Igyekszem ötvözni a kettőt.