2012. augusztus 25. szombat, 19:16 | Oláh Csaba (útkereső)
Ami engem illet, azt mondhatnám, inkább korszakaim voltak. Volt úgy, hogy 5-10 percet késtem, s ezzel egy kicsit a várakozót sikerült egy kissé próbára tenni - meg kell mondanom, nem igazán szánt-szándékkal. Volt úgy, hogy egy barátom 3 óra 40 percet késett egy találkozóról. Viszont ez örömmel töltött el, mert így türelmemet tudtam fejleszteni, ami nagy sikerélmény volt - persze akkor, régen. Mmost már nem így cselekednék. Egyszerűen negyedóra alatt lelépnék.
A rögeszmés késésgetések után jött a "mindent-bele-korszak" - vagyis pontosság minden áron. Soszor ott toporzékoltam az ajtó előtt, a másodperc mutatót néztem: 5, 4, 3, 2, 1 és nyomás, vagyis csengő. És a pontosság megtérült több értelemben is. Visszaadhatatlan sikerélményem volt nem csak nekem, hanem a másiknak is.
A harmadik korszak - s ez furcsán hangzik - az "időtlenség időszaka". Na ezt nem ajánlom senkinek, viszont sokat tanultam belőle, mert megélve és túlhaladva az időtlenséget, elérkeztem...
az IDŐ ÉRTÉKELÉSÉHEZ, mert ráeszméltem, hogy az idő érték, tulajdonképpen ajándék, amit értékelni és élvezni kell. Ezúton is mindenkinek kívánom, hogy ő is értékelni tudja saját idejét.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ami engem illet, azt mondhatnám, inkább korszakaim voltak. Volt úgy, hogy 5-10 percet késtem, s ezzel egy kicsit a várakozót sikerült egy kissé próbára tenni - meg kell mondanom, nem igazán szánt-szándékkal. Volt úgy, hogy egy barátom 3 óra 40 percet késett egy találkozóról. Viszont ez örömmel töltött el, mert így türelmemet tudtam fejleszteni, ami nagy sikerélmény volt - persze akkor, régen. Mmost már nem így cselekednék. Egyszerűen negyedóra alatt lelépnék.
A rögeszmés késésgetések után jött a "mindent-bele-korszak" - vagyis pontosság minden áron. Soszor ott toporzékoltam az ajtó előtt, a másodperc mutatót néztem: 5, 4, 3, 2, 1 és nyomás, vagyis csengő. És a pontosság megtérült több értelemben is. Visszaadhatatlan sikerélményem volt nem csak nekem, hanem a másiknak is.
A harmadik korszak - s ez furcsán hangzik - az "időtlenség időszaka". Na ezt nem ajánlom senkinek, viszont sokat tanultam belőle, mert megélve és túlhaladva az időtlenséget, elérkeztem...
az IDŐ ÉRTÉKELÉSÉHEZ, mert ráeszméltem, hogy az idő érték, tulajdonképpen ajándék, amit értékelni és élvezni kell. Ezúton is mindenkinek kívánom, hogy ő is értékelni tudja saját idejét.