Szerinted kell a gyerekeknek a Mikulás, Jézuska, Télapó, Húsvéti nyuszi?

A fájdalmas mártír szerepe ugyanis hamis. Amikor a másik félrelép azt keresi, ami hiányzik. A párkapcsolat arról szól, keressük azt, aki legjobban illik hozzánk, akivel mind a négy szinten képesek vagyunk a harmóniát megélni.

A párkapcsolatnak négy lába van, mint az asztalnak. A sorrend nem fontossági, mind a négy fontos.
Tehát az első a szex, a második a szeretet, a harmadik az életstílus, a negyedik az anyagiak. Bármelyik téren van érdekellentét, egyensúlytalanság a kapcsolat billegéséhez, majd a borulásához vezet.

Megérteni és megbocsátani akkor vagyunk képesek, ha bevállaljuk a fájdalom feldolgozását. Bevállajuk, hogy a saját szerepünk az, hogy nem tudjuk azt megadni a másik embernek amire vágyik, viszont nem képes lemondani egyikünk sem arról, ami a kapcsolatban pozitív, ami összetart. Ezért a félrelépő hazudik, a megcsalt pedig az önértékelésben megélt veszteségét a mártír szerepbe menekülésbe hárítja. Így nem kell szembenéznie azzal, hogy a félrelépő olyan élményt kapott, amit ő nem képes megadni.

A hűség és az őszinteség olyan kapcsolatban van, ahol a kísértés legyőzése tudatos, a kapcsolat annyira értékes, hogy nem éri meg a pillanatnyi öröm azt, hogy kockára legyen téve a kapcsolat. Ehhez szükség van én-erőre, természetesen.

Helyes hozzáállás az, ha a kiindulási pontunkat rögzítjük: minden esetben kettőn áll a vásár. Aki otthon maradt, nézzen szembe azzal, hogy amit adni szeretne arra a másik vevő-e. És miért nem tudja azt adni, amit a másik kívül keres? Aki pedig hazudik és kívül keres előbb utóbb választás elé állítható.