Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Persze hogy számít a múlt. De hogyan?
2012. augusztus 13. hétfő, 14:13 | Aditi

A múlt fontos dolog. Arra való, hogy tanuljunk belőle. Aki jól tudja használni a múltját, bölccsé válhat és segíthet a saját énképjét is helyretenni. Aki nem tekint vissza, elveszít ebből valamit, és arra hogy "ki" is valójában nehezebben, vagy más utakon kell rátalálnia.

Szerencsések vagyunk, ha visszatekinthetünk, és értékelhetjük a tetteinket, beláthatjuk a következményeket, ismerhetjük a folyamatokat, amiben benne vagyunk, ha betekintést nyerhetünk abba, mi jót és rosszat hoztunk a szüleinktől, múltbeli kapcsolatainkból. Ez fontos része annak, hogy fejlődhessünk és a jövő felé más emberként induljunk.

De a múltunk nem a házunk és nem az ingóságaink. Ezek csak manifesztációi mindannak, ami belül van. ha elveszítjük, annak oka van. Rosszul kezeltük a múltat. Ragaszkodtunk hozzá, ahelyett, hogy belenéztünk volna. Azonosultunk vele, ahelyett, hogy megkérdeztük volna az időszerű kérdést, időben, hogy : kik vagyunk? Nem engedtünk el valamit, egy helyet, egy karmát nem vállaltunk fel. El kellett volna már rég költöznünk. ... vagy valami más.

Ilyenkor jön az a spirituális törvény, hogy az élet mindig igazságos, és minden rosszal valami újhoz segít hozzá. Valami olyannak az elengedéséhez, amit magunktól nem láttunk meg, és valami olyannak az eljöveteléhez, ami elé mi magunk nem voltunk képesek járulni.

Sok képesség megszerzésére szólít fel egy ilyen helyzet: belátás, elengedés, a ki vagyok alapvető kérdésének feltétele, a képes vagyok e másik alapvető kérdésének a megválaszolása, a változás megtanulása, az erő megszerzése. Nagyon nehéz.

Cseréld újra az életed. :) Én is ezt csinálom.

Azt hiszem meg kell tanulnunk érezni és élvezni a szabadság ízét, minden egyes esetben, amikor elveszítünk valamit. És új erőt nyerni általa.

Namaszte