Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Mélyen belénk van vésve a boldogság utáni vágy. Ez hajt, visz
2012. augusztus 12. vasárnap, 19:48 | csaesz

Mélyen belénk van vésve a boldogság utáni vágy. Ez hajt, visz előre: elbukunk és újra felállunk, mert annyira vágyunk a boldogságra. Sokat hajlandóak vagyunk megtenni azért, hogy a boldog jövőképünk beteljesüljön. Amit írtál, hogy feletted a fény, az ég: én azt nevezem most boldogságnak.
"...vajon oda lehet -e jutni és hogyan, és egyáltalán kell-e ez?" Ha merjük meglátni a világot olyannak, amilyen, akkor azt láthatjuk, hogy nagyon kevés esély van arra, hogy eljussunk a boldogságig. Az emberek általában úgy halnak meg, hogy egész életükben hiába hajtották, keresték a saját boldogságukat, legtöbbünk csak pici morzsákat kap belőle, vagy még annyit se.

Én is úgy látom most, hogy a boldogság utáni hajsza, és ennek csillogása a jövőnkben csak egy illúzió, a valóságban létünknek ez nem célja. Mégis: oka van annak, hogy ez így belénk van kódolva.

Írod: nehéz ok nélkül maradni. Kiegészíteném azzal, hogy ok és cél nélkül maradni.

Vajon az oktalanság és a céltalanság állapota meddig okoz mély depressziót, páni félelmet, és hol van az a pont, amikor ugyanez már a béke és harmónia állapota?
Amíg eljutunk addig a pontig, addig talán szükségünk van az illúzióinkra, vágyainkra, mert ezek fognak hajtani minket tovább.

És kell az éberségünk ahhoz, hogy észrevegyük: elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor elengedhetünk mindent.

Szép, továbbgondolásra serkentő írás ez, köszönöm, Aditi.