Szereted a munkádat?

Ha rólad hozzászólok másnak, úgy, hogy meg sem kérdezlek, és ráadásul olyasmiket írok, ami nem igaz, vagy részigazság, valószínűleg te sem ugrálnál örömödben. De ha még sincs így, mert ennél te már bölcsebb vagy, akkor csak annyit jelezek, hogy én viszont nem így reagálok erre, hanem úgy, hogy megvédem magam. Ugyanis a jövőben szeretném elkerülni a hasonló helyzeteket. És erre megkérlek téged is. És most leszögezem, hogy sajnos nem érdekel, hogy erről mi a te véleményed, amit egyébként sok helyzetben nagyra értékelek. Remélem, megérted.

A spirituális egohoz az is hozzátartozik, (hogy én is elemezzelek egy kicsit itten), hogy ahelyett, hogy értelmesen válaszolnánk egy ember kérdésére, kérésére, vagy felvetésére, vég nélkül elemezgetjük a ő reakcióit, mint valami guruk. Ez az oldal már befuccsolt ettől egyszer. Ezért itt most ezt a beszélgetésünket lezártam, remélem legközelebb jobban oda sikerül majd egymásra figyelnünk. Egymásra, és nem arra szövegre, amit be akarunk mutatni itt.

Ez nem negatív, csak nemet mondtam valamire, amire már egyébként eredendően is nemet mondtam, mert nem kértem a véleményedet rólam, és főleg nem úgy, ahogy azt másnak tálaltad. De ezt úgy látszik nem sikerült még megértened.

Amúgy még le is írtam neked és neki, hogy mi az, ami valójában van, de erről azután egy szót sem érdemeltem ejtetni. Ebből is látszik, mi érdekelt téged valójában. Nem én, és nem a segítségnyújtás. Ez esetben. Ezt légyszives lásd be, mert jobban járnánk mind itt akkor.

Én már kiléptem abból a spirituális tévedésből, hogy mindig pozitívnak mutassam magam. Akkor is, ha nem annak látszik. Ha nem fogadják el, amit képviselsz, lehet, hogy számodra negatív. Én csak megállítottalak, mert ezt látom jónak, a saját érdekemben. Ez nem negatív, és téged sem látlak annak, és a hozzászólásod sem, ami egyszerűen csak hamis és nem helyénvaló, és ebben az esetben megteszem, amit meg kell - magamért. Anélkül, hogy azt gondolnám, ez nem elég spirituális.

A torokcsakrámnak meg semmi baja, továbbra sem. Pedig még mindig sokat beszélek.
Egyébként ennek sok oka lehet, nem csak az, amiről írtál, esetemben inkább az indulatok, az érzelmekkel való telítettség, illetve esetenként terheltség ( a kettő nem ugyanaz, mert a művészetben pl az előbbiből élek) okozza, , de még inkább az ezekkel párosuló nem kellő tudatosság egy dologban, ami miatt hosszabb lére kell eresztenem dolgokat, mire megfogalmazom.

De, bár ez esetenként zavarba-ejtő, esetleg zavaró is, régóta azt a tudatos technikát űzöm, hogy inkább belekezdek, mert mindig segít abban, ha elkezdem, hogy rövidüljön a téma legközelebbre. És jobb, mintha elfojtanám, sokkal, mint azelőtt.

Tisztában vagyok vele, hogy nem olyan jó, mintha jobb lenne, nekem is vannak hibáim. :) És dolgozom rajtuk. Sajnálom, ha túlságosan lefárasztottam bárkit.

Namaszte