Köszönöm Kati a válaszodat, így már értem-sejtem a Katie módszerét és egyetértek a hozzáfűzöttekkel.
"Amikor a lélek megtervezi az útját több leszületésre, tudatosan kerül bele a szélsőséges állapotok megtapasztalása, mint a depresszió például." Na pont ezt próbáltam fentebb valahol elmondani, hogy ugyan lehet ez az egyik ok, de tapasztalatom szerint ez a ritkábbik eset és sokkal gyakoribb, hogy más elakadásai következményeként kerül valaki depresszióba! Azért nagyon fontos különválasztani a két lehetséges okot, mert ha csak az általad megnevezett okra gondol az ember, akkor hajlamos úgy tekinteni a depresszióra, mint élete természetes folyamatára és "kezelésként" elkezdi elfogadni azt. Viszont ha elfogadja, akkor sohasem fog meggyógyulni, mert az elfogadással a maradék motivációját is elveszíti, ami még küzdésre, keresésre ösztönözné.
Amikor a depresszió más problémák megoldatlanságának következménye, akkor a kiváltó problémákat kell megoldani és a betegség elfogadása ott inkább csak félrevezeti az embert, vagy semmit se használ! - szerintem.
"... a terapeuta mindenképpen rögzítse a másik, sőt harmadik lehetséges lelki problémát. Így nincs az a veszély, hogy az adott pszichiáter vagy pszichológus egóból nem képes átértékelni az első diagnózist." Ezt nem értem. Kifejtenéd részletesebben?! Köszi!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Köszönöm Kati a válaszodat, így már értem-sejtem a Katie módszerét és egyetértek a hozzáfűzöttekkel.
"Amikor a lélek megtervezi az útját több leszületésre, tudatosan kerül bele a szélsőséges állapotok megtapasztalása, mint a depresszió például."
Na pont ezt próbáltam fentebb valahol elmondani, hogy ugyan lehet ez az egyik ok, de tapasztalatom szerint ez a ritkábbik eset és sokkal gyakoribb, hogy más elakadásai következményeként kerül valaki depresszióba!
Azért nagyon fontos különválasztani a két lehetséges okot, mert ha csak az általad megnevezett okra gondol az ember, akkor hajlamos úgy tekinteni a depresszióra, mint élete természetes folyamatára és "kezelésként" elkezdi elfogadni azt. Viszont ha elfogadja, akkor sohasem fog meggyógyulni, mert az elfogadással a maradék motivációját is elveszíti, ami még küzdésre, keresésre ösztönözné.
Amikor a depresszió más problémák megoldatlanságának következménye, akkor a kiváltó problémákat kell megoldani és a betegség elfogadása ott inkább csak félrevezeti az embert, vagy semmit se használ! - szerintem.
"... a terapeuta mindenképpen rögzítse a másik, sőt harmadik lehetséges lelki problémát. Így nincs az a veszély, hogy az adott pszichiáter vagy pszichológus egóból nem képes átértékelni az első diagnózist."
Ezt nem értem. Kifejtenéd részletesebben?! Köszi!