Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Egó és mások
2012. július 15. vasárnap, 17:14 | dudasjanos   Előzmény

Az egó valóban az egyik legnagyobb motiváló tényező szerintem is. Osho is szükséges rosszként határozza meg az élet fejlődésének korai szakaszában. De eljön az út vége egyszer, amikor azt mondja hogy tökéletesek lettünk, mindent tudunk, senki nem különb tőlünk. Ekkor már gáttá válik, amitől vagy megszabadulunk vagy megálluk a fejlődésben. Csak nézzd meg pl. a Magyar Tudományos Akadémiát... Szerintük ők a csúcs, a mindent tudás. Mégis az új dolgokat, az emberiség fejlődését elősegítő találmányokat olyanok találják fel akiket ők lenéznek.
Így van ez az ember lelki fejlődésénél is szerintem, amíg nem jutunk el oda rengeteg tapasztalattal hogy magunkért, és ne a környezetünk megbecsüléséért fejlődjünk addig hasznos lehet. De ez egy hosszú út. Sok tapasztalat kell hozzá. És sajnos a rosszak is.
A félelem a szeretet hiánya. Még csak nem is létező érzés, csupán hiányállapot. Hogy visszatérjek az előző példádra, a magasban aki fél annak remegnek a lábai, szédül és bár szilárd talajon áll pont azért eshet le mert a félelem átveszi a kontrollt. Aki nem fél se fog leugrani mert miért tenné? Csak épp el tud végezni olyan munkákat amit a magasságtól félő ember nem. Tehát szerintem ez csak akadály, amely ha nem lenne több lehetősége lenne az embernek. Sajnos a vallások, család, iskola a félelemre épít, ezért az agyunk megszokja hogy jó dologként tekintsünk rá, de ez nem így van. Aki nem fél többre képes mint aki igen. És ahogy írod, az alázat az amire szüksége van az embernek. Amíg van az emberben addig tovább tud fejlődni.
De ezek az én tapasztalataim, tudod én mióta Oshóval foglalkozom már nem érzek haragot, dühöt vagy szégyent, ha valami olyan történik ami régen felmérgesített volna, ma már csak mosolygom rajta, és tényleg őszintén :) Egy ideje már más emberek problémáival álmodom mert nekem annyira nincsenek...
De ezek az én tapasztalataim, ami számomra lehetővé teszi hogy önmagammal harmóniában és boldogan éljek, az lehet nálad nem is működne.

"Valószínűleg rosszul tettem, h az egót említettem"
Szerintem nem, az ember tapasztalatokkal fejlődik. Semmilyen tapasztalat nem rossz, minden ami elgondolkodtat az jó.
A te világodban az a helyes amit te gondolsz, én csupán elmondhatom a véleményem, de nem gondolkodhatom a te fejeddel mert nem ugyanazt az életet éljük.
Ha azt nézem az emberek 99%-a nem gondolkodik ilyen dolgokon mert "nincs ideje" rá. Túlórázik mert a szomszédok már lecserélték a kocsit ők pedig még nem, hajtanak olyan célokért amik nem őket teszik boldoggá csak a környezetüknek "mutatják meg". Ha nyaralni mennek ahelyett hogy átadnák magukat az örömöknek, vidámságnak és pihenésnek a telefonon ülnek mert ők "fontos ember"ek... Sajnos ez az általános amit látok nap mint nap. - Te már túlléptél ezen a szinten bőven, próbálsz tudatos lenni. (Vagy az vagy).

Ezért nálam tiszteletet és megbecsülést értél el a kommentjeiddel, semmi más érzésem nincs veled kapcsolatban.
Jó dolog szerintem ha ilyesmiken gondolkodsz és fejlődsz ezáltal, ha nem tartod magad semmilyen követendő úthoz vagy "szentírás"hoz az még jobb :)