Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
válasz a címben
2012. július 02. hétfő, 11:07 | bad_wolf (útkereső)

Maga a kérdésfeltevés is azt jelzi ("Ha elengedem, visszakapom"), hogy itt nem vécén lehúzásról van szó. Sokkal inkább egy küzdelemről egy életformáért. Ez ténylegesen is küzdelem, ha úgy tetszik, háború. Az általam ismert hölgyek mindegyike (!) a párkapcsolatot sima győzelem-vereség szisztémában játszotta. Ezt eleinte nem is értettem, mert én sosem felhúzott pajzsokkal mentem bele egy kapcsolatba. És mivel a győzelem-vereség felfogás, sajnos, soha nem kapcsolható ki a női godolkodásból, a párkapcsolat végénél sem lehet szó szimpla elengedésről. Még ha nem is úgy élem meg, a másik fél tenni fog róla, hogy belekerüljek a megunt ruha kategóriába. Ha hagyom. Ha eljátszom a jó fiút. Ha megkérdem, "mi a baj?" Ha felhívom vasárnap este újra. Ha rádobok egy emailt: "mizu?" Ha "beszélgetni" akarok. Miről? Ez mind szánalmasá tesz. És aki szánalmas, az nem tényezője semminek. Így az "elengedés", mint olyan, ha rákényszerültem, mindig időbeli dimenziót kapott, és sosem kapcsolódott az adott szituációból történő kibújás gondolatához. "Mutasd magad erősnek, ahol gyenge vagy, és gyengének, ahol erős vagy." Ez az ősi kínai alapelv bizonyult működőképesnek. Ha valóban akartam az adott kapcsolatot, talán mert akaraterő-próbának tekintettem, vagy adott valamit, amit más kapcsolat nem, akkor az elengedést mint végső eszközt használtam. "Kormányozz mindig a csúszás irányába". A dolog, mint "okkult eszköz" számomra nem létezik. A technika van.