Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
Az egónk szívesen azonosul olyan tulajdonságokkal
2012. június 30. szombat, 10:21 | Domoszlai Katalin

mint az önzetlenség. Viszont ha ez csak álca, mert azért adsz, mert cserébe egy kellemes érzést kapsz cserébe, azt, hogy Valaki vagyok, bizony ez egy jól bevált cserebiznisz.

Érzed ennek a visszásságát.

Úgy tudod kioldani, ha elfogadod, a mindenség van benned. Minden. Az egység. A megvilágosodásig folyamatosan kríziseken esünk át, ahogy az önazonosításainkból egyre többet vagyunk kénytelenek feláldozni.

Az adásnak és a kapásnak ezerféle minősége van. A fösvénységtől a túlzásba vitt, mártír önfeláldozásig. A melldöngető, harsány jótékonykodásig. A sajnáltatásra épülő manipulációig. Ezeket az érzéseket ha teljes mélységében megéljük, akkor megtapasztaljuk mit jelent adni és kapni, birtokolni. Akkor ezt a tanulási folyamatot kipipáltuk, a Létezéssel harmóniában adunk, kapunk és tartunk meg.

Sokat segít, ha a helyén van az az érzés, hogy a másik, aki kap, pontosan azt kapja amit be tud fogadni. Ha nem Te adod, adja más. Ha bezárult az elfogadásra, akkor senki nem képes neki adni.

A ki vagyok érzése nem a gyökércsakrában van, hanem a solar plexusban, a napfonatban. A gyökércsakrában az életben maradással kapcsolatos tudás van. Az egó életben maradása, mint önazonosság a napfonatban van.

Haragszol a benned élő hajtóerőre. Ami segít ezen, az önelfogadás. Kialakult a személyiségünk mert ezen keresztül tapasztaljuk a létezést. Bele van építve egy csodálatosan működő önvédelmi rendszer, ami a kezelhetetlen élmények tompítására szolgál.

Ahogy a túl erős traumák szétdöntik az embert, ugyanúgy a korai, spirituális csúcsélmény-betörések is a zárt osztállyal fenyegethetnek. Ezért behúzzuk a féket a tapasztalás előtt, ami értünk van elsősorban, később, érettebb szakaszban viszont gátlóvá válik.

Ezt a befékezést ellensúlyozza a belső hajtóerő, ami a tapasztalásra, nyitottságra sarkall. Először tapasztaljuk az egoista, önző, gátlástalan, akarnok voltunkat. Utána beépül a "majom" tapasztaljuk meg a másik végletet. Majd a helyére kerül, ha nem állsz ellent.

A másik dolog, ami hangsúlyos nálad, ezt az erőből történő létezés. Harc az élet értelméért. A küzdés. Az erőből jónak levés.

Természetesen ebben van karma, hiszen harcoltunk, a másik embernek, állatnak minden létező módon ártottunk, mivel ezek a tapasztalatok is a mindenség részét képezik. Még a legszelídebb növény is úgy maradhat életben, ha az életterét biztosítja, millió változat létezik, hogyan teszik ezt.

Életfeladatunk van. Attól nemes vagy nem nemes, hogy az adott kultúra értékrendje ez hová címkézi. Ha az egyén erkölcsisége alacsonyabb, mint a környezetéé akkor ez a fejlődést szolgálja, a környezet ilyenkor felfelé húz. Ha az egyén értékrendje meghaladja a környezetét, akkor vagy kivonul a közösségből, vagy megpróbálja a közösséget emelni, ami elég nehéz és hálátlan feladat.

Tehát a cselekedet nemes voltát a társadalom, az adott csoport igazolja, mégpedig úgy hogy a közösség mit gondol az adott cselekedetről. A közösség a saját hatalmának a megtartása érdekében egyetemes emberi értékek fölé helyezi a saját érdekeit.

Az adás és kapás meghatározza a helyzetedet a közösségen belül, jogos a vágy arra, hogy azt a helyet ami számodra a legmegfelelőbb megtaláld. A harcolást és erőlködést érdemes viszont elengedni, mert a Létezés mindenképpen odaadja a lehetőségeket, megtapasztaltja veled az aktuális dolgokat, magyarán a helyére tesz, ha nem ellenkezel.

Szeresd és fogadd el magad, és engedd meg, nyílj meg, hogy a világ megmutassa, hol a helyed.