Szereted a munkádat?

Egy eleve illúzió identitás kutatja a boldogságnak nevezett illúziót, amit az eddigi illúziói alapján kategorizált be. Szerinted ez így nem vicces? :)

Azért mosható össze a boldogság a jó közérzettel, meg az örömmel, meg a stb szavakkal, kifejezésekkel, mert mindegyik pont ugyanannyira illúzió, mint a másik. Mindegyik egy állapot csupán. Ezáltal múlandó is.

Nincs olyan, hogy örök boldogság, tévesen kutakodik, aki a megvilágosodásban a boldogságot kutatja. A megvilágosodás pont ugyanúgy magába foglalja a boldogtalanság lehetőségét is, mint a boldogságét.

A megvilágosodás nem az, hogy örökre ugyanabban az állapotban maradok, abszurd is lenne. A megvilágosodás azt jelenti pont, hogy nem kötöm magam többé semmilyen állapothoz, hanem megadom magam a változásnak, a folyamatnak. Mert csak és kizárólag az örök. Ezért nem "éri" el senki, mert azt várjuk tőle, hogy hú majd én megvilágosodom, és minden rendben lesz, örökre boldog leszek, mint a mesékben. Csakhogy vajmi kevés beleszólásunk van ebbe :) Nekünk legalább is, akiknek magunkat véljük. Márpedig akinek most hisszük magunkat, az akkor is jelen marad, ha átéltük a megvilágosodás élményét, csak éppen onnantól tudatában vagyunk annak, hogy ott van, és már nem azonosulunk vele, így sok vizet nem zavar. Egyszerűen csak szemtanúi leszünk annak, ahogy megtörténnek a dolgok "velünk". Akár olyanok, amik addig boldoggá tették azt az illúzió identitást, akár olyanok, amik boldogtalanná. Épp ez a lényeg, hogy onnantól tökmindegy. Nem osztod meg a dolgokat. Boldogság-boldogtalanság, ugyanaz lesz. :)