Mit vársz a jövő évtől?

Erre van egy furcsának tűnő válaszom. Szerintem mindkét szempont kell, és a harmónia valahogy így található meg. Merthogy csak egység van, ugyebár.

Én elöször a spiritualitás szempontját ismertem meg, de meg kellett fürödnöm a pszichológiáéban is, ahhoz, hogy igazán rendet kezdjek tudni csinálni.

A spirituális szempont a felsőbb énünkhöz kapcsol, de általában azt az énünket kell használni, aki fegyelemre int, aki magas célokat tűz ki (lásd pl. megvilágosodás, meg ilyenek :) , aki ellenőriz, aki tudja, hogy kérlelhetetlenül működnek az Univerzális erők, és ebben vagy részt veszünk, vagy nem, de mindenképpen megvannak a következmények.

A pszichológia, ha jól csinálják szerintem a gyarló énünkhöz is szól. Többet, és elfogadóbban. Az elme száémára elfogadhatóbbá teszi a világot. Mondom, ha jól csinálják. És önmagunkat is. Ezért nem egészen úgy látja, vagy adott esetben láttatja a valóságot, ahogy a spirituális igazságok vannak, mert akkor és ott az az információ kell az agynak, az elménk, hogy engedni tudjon - önmagából. nem ismerem eléggé Emőkét, ez inmkább arról szól, ahogy engem tanítottak. És meg kell mondjam sokkal jobban bevált, mint a spirituális elvárásaim, vagy, főleg másoké. (Nem csoda). De azt is látom, hogy ez csak köztes lépcsőfok.

Valószíűleg sokat kell érni, mire oda ér az ember, hogy már annyira tiszta, hogy az elmét nem kell megnyugattani, hogy továbbengedjen. Nem kell ismpirálni, hogy dolgozzon, hogy belássa, a munka önmagunkért van.

A tegnapi igazsága az öröknaptáramnak az igazságról és az igaságosságról szólt. valószínűleg az elmének szüksége van az igazsáégrea, valószínűleg ez egy alap. De a felsőbb részeink tudása az igazságosság, ami gyakran az igazságot is felülírhatja.

Egyetértek Katalinnal. Akkor nem zavarnak már az igaztalan gyógyítok és hamis tanítók, ha már látjuk, és persze lehetőleg önmagunkban is, hogy azoknak is helyük van, hogy a világ így kerek és tökéletes.

Én sem tudtam mi a boldogság sokáig, bár gyerekként biztos tapasztaltam. Én is sokat beszéltem olyan dolgokról, amihez csak részben értettem, mégis beszélnem kellett. Az egyéni fejéődésbe nem szólhatunk bele. Sajnos, vagy nem. nem ítélhetjük meg, hol tart és miért, legfeljebb csak szegmensekben, és csak ha szükség akad rá. Magunkban is ott van a jól sikerült és a nem jól sikerült, ami azonban a mi fejlődésünket szolgálja, és ez egy organikus egész.

Végső soron talán még azt is monmdhatjuk, hogy tulajdonképpen szinte semmit nem tehetünmk egymásét. Mégis, a mi egységünk alkotja azt a tökéleteset, amit világnak és Univerzumnak nevezünk.

Ezen kívűl elgondolkodtatott az a mondatod is, hogy te még sosem láttál olyat, aki tudatosan elérte volna a megvilágosodást.

Erről két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy az első dolog az volt, amikor lejöttem a "Nirvánából", amit spontán éltem át, hogy márpedig tuti azért találkoztam a spiritualitással, hogy tudatosodjon bennem, hol jártam, mi is történt, és a lelgleső elhatározásom az volt, hogy márpedig én újra ott leszek. Önerőből. Hát, ne vedd el a kedvemet!! :)

A másikm viszont az, hogy az előző kijelentésem egyáltalán nem biztos. Már hogy azért találkoztam a spiritualitással. Ugyanis minél inkább akarsz valamit, annál több erőt dlgoztatsz magad ellen. Mi van, ha egyáltalán nem kell akarni annyira elérni a megvilágosodást? Mi van, ha egyszerűen csak élni9 kell megtalunni, elfogadni, és még ezt is elengedni?

Mi van, ha a megvilágosodásra is igaz, hogy akkor éred el, ha elengeded??? :)

Szerintem jó helyen kapizsgálok.

Namaszte

U.I. :Bocs a külalakért, Keszthelyen vagyok, egy olyan ősi gépen, hogy lehet, hogy többet tud a világ eredetéről, mint mi összesen. :)