Szereted a munkádat?

hogy nem tudja.Viszont ki van képezve az ezzel is foglalkozó tudományos szakterületre,plussz még képesítésének megfelelően foglalkozott is a témával,és az adott keretek között erre az eredményre jutott,így ezt adja tovább.Az eredmény valóban olyan ,mint egy limonádé:kellemes ízhatás,de feledhető.Ő számára ez a boldogság,és a receptje jószándékú és nem sorsrontó,mert a kacagva kocogás eddig még senkit nem züllesztett el.
Te miért nem maradsz mindig a boldogság állapotában,ha az olyan jó?Boldogan nem mérges a harag?és így az élet megélésének bizonyos sávjai kimaradnak?
(értem ezalatt azt,hogy a boldogság elveszi a harag fullánkját,a romboló érzelmek mérgét,és az érzelmi hullámok lecsendesednek,vagy föl sem korbácsolódnak a normál tudatállapot hisztérikus szélsőségeiig.)
Aki nem tudja mi a boldogság,abban a legjobb? esetben is valami szomorú parttalan vágyakozás él az elvesztett állapot iránt,vagy pedig a szokásosnál erőteljesebb kiteljesítő jellegű érzelmeinek az időszakával azonosítja( " A saját, megtapasztalt legmagasabb állapota és a boldogság közé egyenlőségjelet tesz" ).Fogalmi képet alkot róla,amit aztán minta a labdát rugdoshat félre a transz kapujában,vagy pedig átbukva rajta él meg valamit,akár a boldogságot(?).
"szívnyitás, elengedés, áradás és önfeladás"ezek szintén fogalmak,és az akaratló beledöglik,ha ebbe az irányba kezdi el önmagát hajszolva húzni az elme fogatát.Gondolom,hogy akinek meg napi megélések ezen állapotok,annak meg nem kell magyarázni őket.Üdvözlettel:felacso
U . i . :Gondolkozva mindent érteni vélek,de cselekedve semmit sem tudok.Ez is egy állapot.Távlatokkal kecsegtető,de nem maga a boldogság.Mivel így a gondolataimmal az orrom elé tűztem az elérhetetlen répát,ezért inkább nem arra,hanem magamra összpontosítok,hogy helyet csináljak Neki legbelül.