Hiszel a reinkarnációban?

Sanyi éppen nincs a boldogság állapotában, de sokszor tapasztalta már, sőt el is tudja érni önszántából.

Mi kell a boldogsághoz?
Ha jól emlékszem volt már itt két blog is, ahol erről beszélgettünk, talán le is írtam, hogy mi mindent kellett tudatosítani hozzá. 
A szívnyitás, elengedés, áradás és önfeladás az alapok, elengedhetetlen az elégedettség és kell még egy-két tisztító gyakorlat is.

Nem könnyű elérni, nem csoda, hogy oly kevesen vannak benne! De akinek fontos, valóban fontos, hogy elérje, az kitartóan dolgozva megszerezheti. De én még ilyennel nem találkoztam.

A megvilágosodásról azt olvastam, hogy igazából minden marad a régiben, csak más "dimenzióból "nézünk rá, és így az értékek súlyos terhe, és múló öröme szertefoszlik.

Ez tetszett. Ennyire jó megfogalmazást még nem olvastam!

Miért kavar fel?
Az zavar, hogy olyanról nyilatkozik "butaságot", amit - mondataiból következtetve - nem ismer. Téves információval téveszti meg az embereket, akik így még messzebb kerülnek az igazságtól.

Például mi lenne, ha úgy tanítanánk önismeretet vagy spiritualitást, hogy teljesen blődségeket mondanánk?
Az amúgy is tévedéseikben és önhazugságaikban élő emberek még jobban eltévednének a tudatlanság erdejében.

Azt gondolom, egy tanítónak, terapeutának, pszichológusnak lehetne annyi önkritikája, hogy felmérje, mi az, amihez nem ért annyira, hogy igazat szóljon róla. Arról inkább ne beszéljen, vagy mondja azt, hogy erről nem tud eleget, nem biztos benne hogy van.
De keressünk csak rá a boldogság szóra a Googliban és látni fogjuk, minden híres, hírhedt ember mondott, írt róla valami frappánsat, aminek köze nincs a boldogsághoz!

Úgy látszik, ma ez divat, hogy akire felnéznek valamiért, az onnantól ontja magából a mottókat, életfilozófiát, okosságot.

Persze lehet, hogy jó ez így, hagyni kellene eltévedni a világot. Ezt elméletileg elfogadandónak tartom, de belül még nem tudom elengedni. Vajon miért?