Szerinted létezik mennyország és pokol?

viszont ez csak néhány meditációs és egy "hétköznapi" átélésre korlátozódik eddig.

A szív teljes nyitottsága és az elme csöndje engedi meg azt, hogy a Valóság átragyogjon.

A tapasztalataim azt mutatják, hogy a nyitottság a legfontosabb és a figyelem fókuszálása. Belefeledkezni a pillanatba, amikor az elme leáll és abbahagyja a mókuskerék pörgetését.

Nehéz téma ez, mivel az elérését, megtapasztalását átadni lehetetlen. Tanítani viszont lehet olyan módszereket amivel az akadályokat számolod fel.

A szív nyitás alap technika például, az érzések egyre mélyebb megélése. A múlt ólomsúllyal telepszik a jelenre. A jövőbe kihelyezett vágyak és a jövőtől való irracionális félelem állandó gondolkozásra serkenti az elmét, hogy megvívja szélmalom harcait.

Aztán a függések, pótlékok felszámolása. Kényszerpályákkal való azonosulás.
A boldogságról, a megvilágosodásról, a keresésről alkotott téveszmék kidobálása. Az elme által kreált kép akadályoz, a lélek viszont ismeri az utat.

Az integrál pszichológia négy kvadránsra osztotta a világunkat, ahol mind a négy egyformán fontos, kölcsönösen hatással van egymásra. Érdeklődési kör szerint azonban az emberek elsődlegesnek kezelnek a négyből egyet.

Az első a belső világunk. Meditáció.
A második a fizikai környezet, a fizikai testünk működése. Pirulák, cseppek, drogok, hormonok...Éhezés, dervispörgés, jóga és tánc.
A harmadik a társas kapcsolataink, párkapcsolat, barátok, család, munkahely.
A negyedik a társadalom, amiben élünk.

Az ötödik szint ez a négy harmóniában, egyben.

Ha egy társadalmi jelenség visszatetszést okoz, mint most a Sanyinál a dr. Bagdi Emőke féle lightosított boldog vagyok mert okés a világom elmélet, az azért van, mert a társadalmi hatások alól az egyén kivonni magát nem tudja. A Teremtőnek van valami célja velünk, ha nem így lenne ülhetnénk egy párnán egy buddhista kolostorban vagy egy barlangban Romániában. Ahogy Vörös Ákos mondta, ott voltam, jó volt, de a karmám visszahozott.

A tanító azért van itt hogy tanítson. Nagyon nehéz megtalálni azt a határt, amire az átlagos emberek befogadóak. Hiszen őrültnek tartanak minket, a meditációs élményeink hallucinációk, a képességeink sátániak, sorolhatnám. Ráadásul az első szakaszban, amikor az ember bevállalja az elszakadást a "normális" világtól rengeteg krízissel kell szembenéznie, mélyebb válságokkal tarkított a magasabb tudatszintek megtapasztalása.

A feladat felvállalása vagy hárítása, a korlátok elfogadása, a helykeresés a társadalomban okozza a diszharmóniát. Mivel a belső világunk és a társadalmi környezet is folyamatosan változik, ez állandó mozgást okoz, ahol csak a változás állandó.