Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Saját élmény :) bár nem hiszem hogy jó recept :)
2012. június 16. szombat, 18:31 | Nicsu01

Én még mindig ott tartok hogy gödörben toporgok de meg tudtam szabadulni egy dologtól az életemben ami iszonyú haragot félelmet és minden negatív dolgot bezárt belém. Nem tudom hogy történt de mertem vele szembe nézni és már nem fáj nem félek tőle sőt tudok beszélni az exanyósommal minden negatív érzés nélkül. Először talán leírom anno mibe hergeltem bele magam. Terhes lettem és amint ezt tudattam a párommal ő pedig a családjával elindult egy vihar. Először jött a nyomás hogy esküvőt kell csinálni, nem akartam és ezt közöltem is mindenkivel, egyszerűen ott dobolt bennem a NEM. Azért mert gyermekem lesz senki ne akarjon magához kötni! Nem magyaráztam csak jött belőlem nem nem akarom és magyarázatot nem adtam. Ezt lehet az indította bennem, hogy a párom mikor megtudta kiakadt hozzám se szólt 2 hétig és én hívtam fel hogy nos mit szeretnél? velem maradsz vállalva a gyereket vagy itt kiszállsz, tök mindegy mit választasz de közöld most. Ő azt választotta marad vállalva a gyereket. Pár hónap csend jött majd suttogni kezdtek a hátam mögött, hogy nem a páromtól van a gyerek. Ezt szemtől szembe beleordította a képembe az anyósom ittasan. Tőle származott minden pletyka, én lettem a fő gonosz aki elvette a fiát. Kialakult az a rendszer mások előtt csöpögött a szeretettől ha 2-esben maradtunk gyűlölködött. Megszületett a fiam nem bírta kontrollálni magát mindenkitől azt kérdezte kire hasonlít a gyerek, szerinte egyáltalán nem a fiára, és nyíltan mindenki előtt ezt hangoztatta. Kiborultam könyörögtem anyuéknak ha jön látogatni legyenek velem nem bírom elviselni, féltettem tőle a gyereket egy másodpercre nem bíztam rá, rossz álmaim voltak, és folyamatosan kaptam anyuéktól hogy nekem kell változni elfogadni kedvelni megbízni benne ha együtt akarok maradni Viktorral. Hát nekem nem ment évek alatt oda jutottunk az arcom eltorzult ha megláttam gyűlöltem, kerültem. Kiderült, hogy a kisfiamnak problémája van mert oxigénhiányos állapot lépett fel nála a születése utáni órákban ez izomletapadást okozott mindenhol elmaradt a mozgásfejlődése majd a beszédfejlődése. Küzdöttem és kerestem a megoldást hogyan fejleszthetem a fiam. Ő meg őrjöngött hogy míg más unokával sétál büszkélkedik én másodpercre nem bízom rá, jött a szöveggel el kell dugni nem foglalkozni vele. Egyre többet ivott ebben az időben. Eljött az a pont amikor minden csúcsosodott ordított és lekevert egy pofont én visszaadtam. Igen itt vége lett a párkapcsolatomnak ugyanis Viktor közölte bármit tesz az anyja azt nekem tűrnöm kellene de ez megbocsájthatatlan. Elköltözött de megbeszéltük hogy amikor akar jön látja a gyereket. Nem volt időm foglalkozni tovább velük küzdöttem hogy a kisfiam felzárkózzon a többi gyerekhez és sikerült. Viktor pedig jött és tartotta a kapcsolatot a gyerekkel én pedig rábíztam. Csend lett senki nem foglalkozott többet velem pletyka szinten se. Kerültem az anyóst mint a pestist sokáig fájt minden gonoszsága. Viszont eldöntöttem hogy nem szolok a gyerekkel való kapcsolatukba hiszen a gyereknek totál mindegy milyen a nagymamája. A gyerek szeret oda menni az apjával lenni így amikor akar megy :) De a napokban történt a fiamnak ment a hasa nem ment iskolába és oda akart lemenni, el is vittem ha akar akkor természetesen maradhat de bementem megmondani hogy diéta van, miket ehet mire figyeljen mit kell adni mikor. Meghallgatott és betartotta sőt felhívott telefonon amikor számára tehetetlen helyzettel állt szembe. Meglepett és normális módon tudtunk beszélni és ahogy ott állt velem szemben aggódva a gyerek miatt elengedtem az összes gonoszságát. Éveken keresztül marakodtunk gyűlöltük egymást és közben tükrök voltunk egymás számára mit nem kellene csinálni. Számomra meglepő érzés de egyszerűen ő a gyerek nagymamája és ennyi ezt is látom már benne. Nincs harag, megvetés gyűlölet. Elfogadtam olyan amilyen.