Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Szörnyeink....
2009. június 28. vasárnap, 17:17 | Aditi   Előzmény

Köszönöm hozzászólásaitokat, a segítségnyújtást...

A Gusztávos videót csak most néztem meg, tényleg állati! :)
Valami ilyen állapotot él át az ember, amikor tudat alatt fél, tényleg...

csak azon tűnődtem, h mi van akkor, ha tudod ezt, mégsem tudsz változtatni a dolgon?

megtapasztalatam azt is, amikor tudatosan változtattam a belső megélésen, és tökéletesen átéltem, amit Gusztáv is... csak nem vígsággal váltottam ki, hanem önmizalommal, kedvességgel... és hirtelen mindenki tükrözni kezdte a magabiztosságom... és csodák csodája, mindenki kedves lett...

csakhogy ehhez energia kell...

és ma ezért nehezebben ment... ilyenkor mindig segítséget kérek a fentiektől... hogy adják tudtomra (tudatosíthassam), miért...

és milyen csodás az élet....

megadta a választ...

leírom nektek: beszélgettem egy nővérrel, aki nagyon kedves és határozott, nyílt személyiség. Szóba kerültek a családi dolgok, kiderült, ők is szenvednek (mint sokan) a mostani országos helyzettől...

Kiderült, a fia, bár van szakmája egy ideje nem talál munkát, ami nagyon megnehezíti a helyzetüket, ők is azok közé tartoznak, akiket fenyeget, h bedőlhet a lakáshitelük... friss család, kis gyerek...stb..

beszélgettünk arról, hogy vajon miért történik ez az országban, miért hagyják magukat az emberek kihasználni és tönkretenni ilyen szinten? Miért nem tudunk kiállni magunkért, és helyretenni a dolgokat?

És rájöttem a félelmem okára: hogy mások ítélete alapján ítélem meg a helyzetem... ez az, ami annyira lehúz... mint Gusztáv .. :)

aki munkanélkülivé válik, még ha tehetséges, szorgalmas ember is, szembe kell néznie a ténnyel, hogy még a munkaközponban ücsörgő, tök tudatlan nénik is lefitymálják...

én munkanélkülivé, család-nélkülivé, anyagi javak-nélkülivé, egészség-nélkülivé váltam az össze okozatával együtt, ami időnként elég látványos (min pl. a séta közben)

szembe kell nézni a ténnyel, h az emberek vagy nem tudják, mire van szükséged, még ha jóakaratúak is, vagy nem is érdekli őket, és sokszor meg is ítélnek, bár fogalmuk sincs ki vagy...

ez a mindennapok legkülönbözőbb helyzeteiben egy csomó belső konfliktust okozhat...

tehát: tudni kell, ki vagyok, és a szívemben őrizni....

ez a állapot már évek óta tart, és nem lehet tudni meddig...

asszem a bizonytalanságom egyik oka éppen az, h néha komolyan nem tudom eldönteni, ki vagyok... hiszen minden, ami voltam, mára szinte nincs... rólam aztán tényleg lehántotta az élet a személyiség-ruháimat....

az elmélet az, hogy vagy, aki vagy,

ne mások szemével, és a külsőségeid alapján ítéld meg magad...

valószínűleg azért kaptam ezt a feladatot, h gyakoroljam ezt a tudatot...

hát odaadták rendesen...

mert ebben az állapotban még az elfoglaltságaimat sem könnyű megtalálni, nemhogy pénzt keresni, h kielégíthessem néhány családtagom elvárását...

de mindennap szembenézni a ténnyel, h nem vagy alkalmas erre, vagy arra, úgy hogy ezt elfogadd, és mások elégedetlenségét, esetleg dühét, haragját , bűntudatkeltő manővereit lepöcköld magadról.....
hát, nem kívánom senkinek....

mindenesetre jól döntöttem, h eljövök ide, ez egy szanatórium, és tényleg, úgy tűnik, beválik a tervem: h leválasztva magam az otthoni környezetről elválik jobban, mi az, ami az én dolgom, és nekem kell felismerni és helyrerakni, és mi az, ami a körülöttem levőké....

és továbbra is adózom a Mindenség csodájának: hogy mindig megmutatja azt, amire szükségünk van, és mindig ad, ha kopogtatunk...

és még valami: még a szenvedéseinkkel is részt veszünk a Mindenség csodás táncában, hoszen ma egy fontos kérdésemre választ leltem, felismerhettem a tudatom mélyén rejtőző szörnyet, hogy dolgozhassak vele ezután... és segítséget nyújthatok a nővérnek, mert éppen ismerek egy szervezetet, aki ilyen ügyekkel foglalkozik....

asszem erre írta valaki, hogy azért sem érdemes ítélni, mert sokszor az életünkkel szolgálunk, ami adott esetben nem csupa boldogság, sőt...

bár én továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy lehet szenvedés nélkül élni, még egy ilyen életet is, mint az enyém... és azon vagyok....

mert az élet gyönyörű, csak nem mindig tudjuk annak megélni a négy szörny miatt, amiről Don Juan is ír.....

Namaszte