Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Hullámvasút
2009. június 28. vasárnap, 13:29 | Aditi   Előzmény

Köszi, ez egy kicsit megnyugtat. Megkérhetlek rá, hogy írj részletesebben erről a fordulatról? Leginkább az érdekel, mit éltél meg a történésekben... hátha segít beazonosítani a működésem....

De csak ha nem zavar...

Tudod, sokszor az a baj, nem tudom, a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás. A gyógyítóm is azt mondta legutóbb, (már évek óta ismer és nyomon követi a változásaimat), hogy fogadjam el, hogy a májam szívja le az energiám olyankor, és ne higgyem hogy nem vagyok elég tudatos....

Ez szintén jólesett és elkezdtem figyelni, és valóban sokszor egyszerűen az történik, ami ma is..., hogy tök jól feküdtem le tegnap, a fejemben, a szívemben helyén a dolgokkal... de kevés energiával ébredtem... Itt van lehetőségem bármit csinálni, tehát megcsináltam a meditációt, és igyekeztem összerázni magam...

de nem lett jobb... ettem... attól még rosszabb...(mert az emésztés nehéz dolog a testemnek)

Igyekeztem kirakni a tudatomból, h mi van...de most ez sem működött

ilyenkor nem tudok jól kommunikálni sem, mert nehezemre esik energiát befektetni....

ha nem vagyok álmos, nem tudok elaludni sem

ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy elindulok... megfigyeltem, sokszor segít... abban a tempóban, amit bírok...

tehát autóztam meg sétáltam egyet egy szép helyen...

És közben észrevettem, h félek... tök bizonytalan vagyok, vagy mi... és ilyenkor van az őrület... hogy TUDOM nem kellene, és teszek is ellene... kívűl-belül.... igyekszem elfogadni a helyzetet is változtatni a figyelmem fókuszán... mégis fennáll ez olyan kettős érzés, remélem nem leszek skizo..
Találkoztam egy emberrel a kikötőben, aki nagyon kedves volt és megkérdezte segíthet-e, mert látta, hogy "olyan bizonytalan vagyok". Ennyire látszik.. Konstatáltam de igyekeztem nem foglalkozni vele, örültem a kedvességének. Azelőtt már ennyitől elkeseredtem..

Most megint ettem és annyira leesett az energia-szintem, h már fájok...

Az h írok, érdekes módon egy kicsit segít...

Szóval ilyenkor igyekszem nem problémát gyártani a dologból, azelőtt ezeket az állapotokat is kompenzálni próbáltam önelemzéssel, mert azt képzeltem, hogy a pszichés hozzáállásom miatt van...
de csak egyre rosszabb lett... ezért is írtam a Sanyinak, h egyszer mindennel le kell állni... :9 nem tom megértette-e

na erre írtam, hogy sokszor nem tudni nálam, mi volt előbb...

most írogatok és igyekszem a jelenbe helyezni a figyelmem. nem könnyű. a testi fájdalom, a rossz közérzet, amin nem tudsz gyorsan változtatni (krónikus) nagyon könnyen és gyorsan leszívja az energiát... ráadásul egy nagy része nem is tudatos...

asszem ilyenkor el kell fogadni h lelassul az ember...

lehet, h most rájöttem vmire... asszem attól félek, h amikor rosszul vagyok, nem tudok teljesíteni, nem tudom úgy élni az életet, ahogy szeretném... és ráadásul ennél a betegségnél ez teljesen kiszámíthatatlan, aztán ugyanúgy visszaáll egy elfogadható szintre... olyankor meg jön a természetes ösztön, hogy éljek és befektessem az energiáim... ezt a világon senki nem érti meg... még a szüleim sem...

lehet, h én még mindig nem fogadtam el?

meg az is baj, h ilyenkor sokszor azt sem tudom, mi esne jól...mi az, ami visszahoz...

az a tapasztalatom, hogy ilyenkor általában egyszer csak "kattan" valami belül, és a jelenbe kerülök. és nem fáj az sem, ami fáj... és találok valamit, ami lefoglal és bírom is csinálni... és amikor a jelenbe kerülök, hirtelen nagyon sok energiát kapok, és eltölt az öröm, és lekezdem szórni... és az nagyon jó....

egyetlen bajom, hogy szeretném már kikapcsolni tudni ezt a hullámvasutazást.... és a jelenben maradni..
asszem az a megoldás...

Namaszte

Aditi