Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Honnan tudhatjuk,hogy mi jó a másiknak....
2012. június 06. szerda, 13:13 | Éva.   Előzmény

...És mi nem? Hiszen amikor ezt ,,megítéljük" Margarett, többnyire magunkból indulunk ki,hogy mi hasonló helyzetben hogyan cselekednénk.

Honnan tudod,hogy Tamara most nem él meg olyan dolgokat,ami mindent megér neki? /Még ha 10 kilót fogyott is?/
Valószínűleg pont ezekre a tapasztalatokra van szüksége,különben hogyan is került volna ebbe a szituációba? Mindennek van értelme,még ennek a kapcsolatnak is,és egyáltalán nem lehet tudni, hogyan végződik majd.

Te csak a tényeket látod,és ezek mentén racionálisan próbálod megközelíteni a helyzetet. Ez alapján formálsz véleményt-kívülállóként-,ami ebből a szempontból egy elég erősen lekorlátozott állapot,mivel nem vagy benne az eseményekben csak szemlélőként. Igazán nem tudhatod ő mit élhet át.
Még ha el is mond neked sok mindent,bizonyos dolgokat nem mindig lehet szavakba önteni. Pont ez hiányzik egyébként az elbeszéléseidből:)
Az empátia pedig szerintem nem az,hogy aggódsz a barátnődért,a saját fikcióidból kiindulva,hanem az empátia,egy beleérzés. Egy képesség arra ,hogy bele tudunk kicsit érezni a másik problémáiba,érzéseibe,képesség arra,hogy az ő fejével és az az ő érzéseivel tudjuk nézni az adott problémát,nem pedig a sajátunkéval:)

Jóslásokba bocsátkozol,saját előfeltételezéseid alapján,aminek szerintem semmi köze nincs ahhoz ,ami kettőjük között lehet,és ami esetleg még ebben a kapcsolatban lehetőségként benne van. Még ha úgy is végződne,ahogyan Te gondolod,akkor sem válhat igazán kárára Tamarának,mert biztos,hogy nagyon sok tanulságot fog hordozni,biztos ,hogy jobban meg fogja ismerni önmagát a másik által.
És ha szerelmesek /ahogy ezt itt valaki elmondta/,akkor olyan tiszta ,gyönyörű dolgokat is meg fog élni,ami nem esik meg az emberrel nap,mint nap. Van akinek talán egyszer jut ki az életében,de akad olyan is,akinek egyszer sem.
Honnan tudod? Lehet ,hogy a barátnődnek egyszerre kell megtapasztalnia a gyönyörűséget,és a kétséget ,a szenvedést? Ez csak a racionális elme szüleménye,hogy ettől jaj,meg kell óvni valakit...

Ahol boldogság van,ott boldogtalanság is. Ez a ,,világ rendje":) És nem kell ettől félni,sem félteni senkit. Szerintem meg kell élnünk azt amit a sors ad nekünk,mert akárhogy is néz ki kívülről a dolog,mégiscsak minden értünk van. Erre visszatekintve mindig is rájön az ember:)

Szerintem azért van itt ilyen vegyes megítélése a blogodnak,mert Istenigazából naplóként vezeted,szinte szenvtelenül,a rideg tényeket elmesélve. Ez inkább irodalmi műfaj,és szerintem van is írói vénád,de ez a téma,sokkal több érzést ,mélyebb belelátást ,átélést igényelne szerintem,még ha irodalmi szempontból nézem ,akkor is:)