Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Hogyan kezeljüka kritikát?:)
2012. június 01. péntek, 16:10 | Éva.   Előzmény

„Csak egy módszer létezik a bírálat megelőzésére. Légy senki és ne tegyél semmit! Ez az eszköz segít.
De ne alakítsuk az életünket azoknak a piszkálódóknak a kedvéért, akik jobban viselik saját boldogtalanságukat, ha másokat is boldogtalanná tehetnek.

/Bodo Schäfer/”

Ugyanakkor!: ,,Nem zörög a haraszt ,ha a szél nem fújja":)))

Egy ,,közszereplőnek" szerintem tudnia kéne, hogy nem tetszhet mindenkinek,és kritikát is kaphat. Ezért nem szabadna ,hogy ez érzelmileg érintse.
Főként nem mérhet ellencsapást/ebből kifolyólag/ a kritizálójára. Ellenben,higgadtan megvizsgálhatja magában,hogy jogos e az a kritika?,/és akkor építő jellegű volt/,vagy csak emberi gyengeség,irígység,egyebek motiválták a kritizálót. Ez esetben pedig nincs dolga vele,csak a kritikusnak lenne sajátmagával. /Neki kéne magába néznie /

Tapasztalatom szerint,ha az ember érzelmeket ad egy ilyen ,,eseménynek",akkor e miatt elveszíti a stabilitását,és onnantól sorra halmozza a hibákat.

Például:-visszavág,
-védekezik, /ami még rosszabb másokkal védekezik /
-elbizonytalnodik,
-vitába bonyolódik
-ettől kifárad,és elmegy a kedve/időlegesen/ a tevékenységétől,mert megrendül
az önbizalma /Persze itt alapjában a helyes önértékeléssel van a probléma,mint tudjuk.../

Vagyis meglátásom szerint a kritikának soha nem szabad kimozdítania az embert a stabilításából ,középpontjából"/mert ha elköveti fenti hibákat,azzal a hitelességét ássa alá.

Egy ,,közszereplőnek" az egyik legfontosabb feladata,hogy fel legyen készülve,hogy bármikor kritika érheti,és arra ,hogy ezt megfelően kezelje.

Aztán el lehet gondolkodni erről a ,,segítő" ,,tanító" titulusokról is...
Szerintem sokkal okosabb dolog az embernek nevén nevezni a tevékenységét,az senkinek sem fogja csípni a szemét:)
Gondoljuk meg ,a ,,tanító" címet Jézusra,Buddhára ,és bölcs,szent emberekre értik igazán. /Főleg a spirituális tanító címet./
Esetleg lehetnénk talán kicsit szerényebbek:)
Coach,tréner,terapeuta,stb, a megfelelő jelzővel...,és akkor értelmét veszti rögtön az a kérdés,hogy jó ,,tanító" vagyok,avagy sem?:)

Szerintem itt alapjában azzal van a gond,ha valaki komolyan azt képzeli,hogy ő ez vagy az. ,,Tanító,segítő"stb,vagy bárki más...Ez szerintem identítás zavar,mert az ember nem azonosítjhatja magát azzal,amivel foglakozik:) Az a munkája,hivatása,nem ő maga.
Ha az ember rendbeteszi magában ezeket a dolgokat,akkor soha nem érzi magát ,,kellemetlenül",ha megjegyzést tesznek a ,,tanítóságára",hiszen ő soha nem is gondolta ,hogy ő az lenne. /Egyenlő lenne a tanítóságával:)/

Ha az ember ezt komolyan gondolja,és el hiszi,hogy ő ez vagy az,akkor szerintem szerepben van. Hiszen igazából semmi más nem lehet,mint önmaga. És ez az ,,ömaga" nyilvánulhat meg aztán ilyen vagy olyan formában...

A véleményem nem Neked szól személy szerint,csak ehhez a hozzászóláshoz tudtam kapcsolódni. Viszont azt megkérdezném Tőled,hogy hogyan értették azt a kritikát,hogy:,,nem vagy annyira jó"?:))) Mégis ,mihez,kihez képest? Ez vicces egy kicsit:) Egyébiránt meg teljesen egyéni a ,,tanításod",módszered,tehát még hasonlítani sem lehetne mihez,kihez:)...Na ,ez az a tipikus eset,amikor a kritizálónak kéne magába néznie:)