Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nem erő, hanem nyitottság
2012. május 31. csütörtök, 13:26 | csaesz

""Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek!” E bölcs gondolatot akkor lehet megvalósítani, ha az emberre nem hatnak erőteljesen az érzelmek."

Én is így gondolom. A nyugati emberre nem azért hatnak jobban az érzelmek, mert hiányzik belőle a keleti erő, hanem mert a nyugati felgyorsult életvitelünkből adódóan annyi sokkhatás, érzelmi trauma ér minket, hogy védekezésül jobban bezárultunk, mint keleti embertársaink. Ha egy érzés irányába teljesen nyitott vagyok, akkor az pár másodpercen belül áthalad rajtam. Ez nem jelent érzelem mentességet, csak olyan gyorsan megélem az érzelmet, hogy kívülről talán nem is lehet észrevenni. Fogadom és már el is engedem. Teljes nyitottsággal egy érzelemmel való eggyé váláshoz nem kell, csupán pár másodperc. Amikor az adott érzelemnek nincs tiszta útja a szívem irányába, mert blokkokon, régi érzelmi traumákon keresztül kell átverekednie magát, akkor jön az a szitu, hogy órákig, napokig, hetekig..stb szenvedek, vagy örülök a hatására, úgymond "nyugati módra."

"A belső békének a titka valahol ebben keresendő. Tudni befogadni, és tudni elengedni. De legyen annyi haszna a nyugatiságunknak, hogy mindezt nem érzelemmentesen tesszük! Ha megéljük az örömmel és veszteséggel járó érzelmeket, és bele merünk merülni az életbe, akkor válhatunk végül elég bölccsé ahhoz, hogy már szabadon fogadjuk, ami jön, és elengedjük, ami megy."

Nem tudom, ez haszna-e a nyugatiságunknak, de ha engedjük magunkat belemerülni az érzelmekbe, azzal a már bennünk lévő elzáródásokat oldjuk fel, és ha elmentünk a végéig, azaz teljesen átitatódtunk az érzelemmel, eggyé váltunk vele, akkor legközelebb már jó eséllyel tudunk "keleti módra" ripsz-ropsz befogadni és elengedni egy ugyanolyan érzelmet.