Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Elfogadás= itt és most, hamis elfogadás = ego néni
2009. június 27. szombat, 20:45 | Aditi   Előzmény

Kedves Sanyi és Hajni!

Hát, ez olyan bonyi, hogy megmondom őszintén, csak másodikra ment át... (Már a tisztázó írásod, Sanyi). Pedig én sem panaszkodhatok, ha elmefutattásról van szó...:)) ami egyébként nem mindig káros....

De ebben az esetben hajlok az egyszerű megoldásra, és továbbra is Hanjival rezgek egy húron.. :) (Ezek a képzavarok, mi van ma? :)

Megjegyzem, ez megint az a bizonyos pont, amit egyszer csak leteszünk..., amikor úgy döntünk: na ez vagyok én.... és már nem befolyásol semmi. nagyon érdekes, ahogy erre tanítasz ebben a blogban. Varázslatos. Remélem, te is látod... :)

Ugyanakkor elolvastam az írásod másodszor is, h értselek, és ne úgy reagáljak, h azt hiheted, nem értem az álláspontod. Mégis azt mondom: amíg az egót táplálod, soha nem lesz vége!!! A spirituális utat járóknak ez a tipikus csapdája. "Fejlődünk. Haladunk. Még több tudást szerzünk." Ahogy Tolle is mondja, ezek mind-mind az egóhoz adódnak hozzá. És az ego nem attól adja fel a harcot, az irányítást az életünk dolgai felett, hogy már eleget tud. Az ego soha nem tud eleget. és nem is lehet átminősíteni. Mert hamis képet láttat velünk a világunkról.

Az egot felismerni kell. Erre való az önismeret. Megtanulni látni magunkat kívűlről: jé, én ezt tanultam a világról, hogy ilyen.... :) ÉS AZTÁN FÉLRETENNI. Pont ahogy József Attila mondta: azért tanulunk, hogy utána elfelejtsük.

Az egész személyiségünk az egónk. Mert én ilyennek látom magam, meg téged, te meg olyannak ugyanazt a dolgot... Akkor kinek van igaza? Senkinek. A dolgok olyanok amilyenek. Első lépcsőben elég, ha elfogadjuk, hogy a megéléseink (Ami a személyiségünk függvénye) máshogy láttatja velünk a dolgokat. de aztán, második lépcsőben képessé válunk olyannak látni őket, amilyenek. De csak az egység megtapasztalásában lehetséges ez.

Továbbmegyek: egész kultúránk az egónk. Mert a kultúrák is csak abban különböznek, amilyenek. Legjobb példa erre a vallások és az istenek. Van az önvalónk, amiből minden előáll, ebből való nő és férfi, országok, hegyek, kultúrák, színek. Minden. Erről ír a Védák, a Biblia, a Tao, a Tarot. Ezt nevezik Jehovának, Istennek, Krishnának, Nirvávának, Napistennek, meg még van ezer neve. A forma más, de a megélés mindenkit ugyanoda vezet: az elfogadáshoz. A különbségek helyett a közös természetünk, az egy-ségünk megtapasztalásához. És ahelyett hogy irtóznánk, vagy félnénk, minősítenénk, vagy bármi más módon elválasztanánk magunkat egymástól, amit az ego tesz a tanult sémák alapján, isteni énünk (tudatállapotunk) megélésével gyönyörködni vagyunk képesek egymásban, önmagunkban. Mert tudjuk, hogy mindenben önmagunkat tapasztaljuk. Ezzel lehet gyógyítani, felemelni másokat.

A dolgok természete az, hogy ami elválaszt, az az ego. Bármi, ami elválaszt. És az a jó az egészben, hogy ez mindenkinél tök egyéni. Ezért kell, hogy a saját utunkra találjunk és ezért igaz a mondás: annyi vallásnak kellene lennie, ahányan vagyunk. És szépen megférnie egymás mellett.. és a végén, mégis mindenki ugyanoda jut. Az egység megtapasztalásához. Önmagához, aki mindenki mással egy.

És akkor rájössz, hogy nincs olyan, hogy a te életed, meg az én életem. Akkor képessé válsz az igazi szeretet adására úgy, hogy mégis önmagad maradsz. Mert amiből adsz, nem lesz kevesebb az által, hogy adsz, hanem azonnal feltöltődik újra. Mint a kosár hallal. A bőség szaruja.

Ezért kellenek a mesterek. A világ működését leleplezni az ego hamis illúziója előtt. És megmutatni az ego csapdáit. De aztán te jössz... :) és ez a keményebb része. Be kell fejezni a kutatást. Mert rájössz, soha nincs vége. Az ego világa ugyanúgy végtelen, mint a szellemé. A végtelen sötétségben való körbe-körbe járás. Pont mint a Szamszarában az életeké. A dolgok kicsiben is olyanok, mint nagyban. (Fraktál-rendszerű világ-szerkezet). Az elme végtelen módon be tud csapni téged. Csak hogy ne kelljen átadni a kormányt. És amíg gondolkodsz ott, ahol nem dolgod, be is fog.

A felesleges gondolkodás (amit természetszerűen nem tudod, melyik az és melyik nem) felváltására, a kormány átadására tanít az Itt és Most. Ettől függetlenül továbbra is meggyőződésem, hogy mester nélkül nem lehet legyőzni az egót. Persze vannak kivételek.

Namaszte,

Aditi