Akinek nem inge, úgysem veszi magára.
Nem mindenkinek kell a jövőbelátást most gyakorolnia. De vannak, akiket megérintett ez a téma, akár azért, mert volt bennük vágy, akár azért, mert félnek tőle, vagy mert azt se tudják, mit szóljanak hozzá.
A lényeg az, hogy megmozgat, gondolkodásra, elmélyülésre, önmegismerésre késztet!
És így van ez az élet számtalan gödrével is. Az egyiknél azt kell megtanulni, hogyan kerüld ki, a másiknál meg azt, hogyan lépj vagy ess bele. Hogy melyiknél mi a lecke, arra közben rájössz, addig úgysem léphetsz tovább!
Egy csupán a közös, ezeken az akadályokon, feladványokon keresztül tanítjuk magunkat arra, hogy befele figyelve megtalálható minden, mit addig kívül kerestünk. Tudást, képességeket, gyakorlatot szerzünk, egyszóval a tudatosságunkat fejlesztjük, miközben életünk "nagy" problémáit próbáljuk megoldani.
Akik valaha ellebegtek már egojuk burkán túlra is, - akár csak egy pillanatra, - mind azt élték meg, hogy visszatekintve piciny földi létükre, nevetséges, milyen pitiáner dolgokon tudunk problémázni! Teljesen lényegtelen, hogy mit csinálunk, hogyan csináljuk, kivel csináljuk, miért csináljuk...
A lényeg a lét! ...vagy talán még az se!
Ebben igazuk van. ...de csak onnan nézve!
Ugyanis ahhoz, hogy abba a - majdnem - végső állapotba eljussunk, most kell komolyan (de leginkább tudatosan!) venni a dolgokat és mindenből tanulni, fejlődni szükséges! Erre valóak a gödrök, amelyeket magunknak tettünk az útra, hogy belelépve vagy legalább kapcsolatba kerülve velük, a tudatosságunkat fejlesszük, növeljük.
Vannak, akik hiába szórták tele életútjukat gödrökkel, fel sem fogják, hogy nem a világ hibás a sok bokaficamért, hanem magukban kellene keresni a mélyebb okokat.
Mások meg a pozitív gondolkodás égisze alatt, vigyorogva kerülik ki mindet, viszont az egész életük a kerülgetésről szól!
Én amondó vagyok, ha egy tudatosabb létemben raktam még oda ezeket a gödröket, akkor biztosan jó okom volt rá, ezért foglalkozok velük, igyekszem hamarabb megtalálni bennük a tanítást, mint hogy az találna meg engem egy elbambult pillanatomban.
Ez eddig bevált.
Ha keresem a mögöttes okokat, akkor megtalálom.
Ha megtalálom és fel is oldom, akkor az már nem bosszant, nem zaklat, élhetem két keresés közben a felhőtlen életem. Van munka és pihenés is.
Sokszor tapasztaltam egy-egy problémamegoldás végén, hogy nem az volt a lényeg, hogyan oldom azt meg, hanem az, hogy foglalkoztam vele és közben a tudatosságom is fejlődött!
Gondolj bele: Életünk eredményeit bármikor elsöpörheti egy kósza meteorit, viszont amit magadban elértél, az a következő születésedkor is meg lesz!
(...mondjuk ez csak azoknak jelent valamit, akik hisznek, esetleg tudják, hogy nem egy életük van. A többieknek gyenge vigasz! De nyugi, mostanában nem csap belénk a ménkű!)
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Akinek nem inge, úgysem veszi magára.
Nem mindenkinek kell a jövőbelátást most gyakorolnia. De vannak, akiket megérintett ez a téma, akár azért, mert volt bennük vágy, akár azért, mert félnek tőle, vagy mert azt se tudják, mit szóljanak hozzá.
A lényeg az, hogy megmozgat, gondolkodásra, elmélyülésre, önmegismerésre késztet!
És így van ez az élet számtalan gödrével is. Az egyiknél azt kell megtanulni, hogyan kerüld ki, a másiknál meg azt, hogyan lépj vagy ess bele. Hogy melyiknél mi a lecke, arra közben rájössz, addig úgysem léphetsz tovább!
Egy csupán a közös, ezeken az akadályokon, feladványokon keresztül tanítjuk magunkat arra, hogy befele figyelve megtalálható minden, mit addig kívül kerestünk. Tudást, képességeket, gyakorlatot szerzünk, egyszóval a tudatosságunkat fejlesztjük, miközben életünk "nagy" problémáit próbáljuk megoldani.
Akik valaha ellebegtek már egojuk burkán túlra is, - akár csak egy pillanatra, - mind azt élték meg, hogy visszatekintve piciny földi létükre, nevetséges, milyen pitiáner dolgokon tudunk problémázni! Teljesen lényegtelen, hogy mit csinálunk, hogyan csináljuk, kivel csináljuk, miért csináljuk...
A lényeg a lét! ...vagy talán még az se!
Ebben igazuk van. ...de csak onnan nézve!
Ugyanis ahhoz, hogy abba a - majdnem - végső állapotba eljussunk, most kell komolyan (de leginkább tudatosan!) venni a dolgokat és mindenből tanulni, fejlődni szükséges! Erre valóak a gödrök, amelyeket magunknak tettünk az útra, hogy belelépve vagy legalább kapcsolatba kerülve velük, a tudatosságunkat fejlesszük, növeljük.
Vannak, akik hiába szórták tele életútjukat gödrökkel, fel sem fogják, hogy nem a világ hibás a sok bokaficamért, hanem magukban kellene keresni a mélyebb okokat.
Mások meg a pozitív gondolkodás égisze alatt, vigyorogva kerülik ki mindet, viszont az egész életük a kerülgetésről szól!
Én amondó vagyok, ha egy tudatosabb létemben raktam még oda ezeket a gödröket, akkor biztosan jó okom volt rá, ezért foglalkozok velük, igyekszem hamarabb megtalálni bennük a tanítást, mint hogy az találna meg engem egy elbambult pillanatomban.
Ez eddig bevált.
Ha keresem a mögöttes okokat, akkor megtalálom.
Ha megtalálom és fel is oldom, akkor az már nem bosszant, nem zaklat, élhetem két keresés közben a felhőtlen életem. Van munka és pihenés is.
Sokszor tapasztaltam egy-egy problémamegoldás végén, hogy nem az volt a lényeg, hogyan oldom azt meg, hanem az, hogy foglalkoztam vele és közben a tudatosságom is fejlődött!
Gondolj bele: Életünk eredményeit bármikor elsöpörheti egy kósza meteorit, viszont amit magadban elértél, az a következő születésedkor is meg lesz!
(...mondjuk ez csak azoknak jelent valamit, akik hisznek, esetleg tudják, hogy nem egy életük van. A többieknek gyenge vigasz! De nyugi, mostanában nem csap belénk a ménkű!)