Hogy vagy Istennel?

Egyszerű a példa, amit hozok. Ha bekötött szemmel sétálsz, fél méteres gödör van előtted, kitöröd-e a bokádat? És ha nincs bekötve a szemed? Mi a szimpatikusabb, tovább sétálsz és kéred a Teremtőt meg az angyalokat, kapjanak el ha elesnél vagy megtanulsz élni a képességeiddel? Vagy el se indulsz mert az a biztonságos, cipeljenek odébb, ha akarnak valamit tőled :-)

Ez is spirituális közhely kevés igazságtartalommal, ha bele kell esnem úgyis bele esek.

De mi van akkor, ha az a feladat, tanuld meg kezelni a helyzetet? Akkor a legjobb ha felkészülsz rá.

Ráadásul a tisztán látás velünk született képesség, amit a környezet beszennyez plusz mi saját magunknak lezárunk.

Hazudnak a szüleink, tévedésekről, téveszmékről tanulunk az iskolában, megtanuljuk, hogy kényelmes és biztonságos beszűkülve élni.

A gyerekek látnak, többször kipróbáltam a következőt. Ránézek egy kisgyerekre, aki kb egy-két éves. Átküldöm neki ezt a gondolatot: szia kicsim látod az angyalt? Erre elkezd körbenézni és a hátam mögött megállapodik a tekintete. Egyszer egy dán kisgyerekkel kommunikáltam így, magyarul gondolkodva feltettem a kérdést, mit látsz kicsim? Erre felmutatott a lámpára és az mondta: lys vagyis fényt. Látja a fényt.

A jövőbelátás nekem azért nagyon fontos, mert a tudattágítás része, megtanít elengedni az egó markolta korlátokat, merni nagyot álmodni és minden eszközt felhasználni hogy megvalósuljon. Ez egy döntés, megtisztítom magam, a belső látásomat, az érzéseimet, az életemet. Döntést hozni arról hogy fejlődök felvállalva a nehézségeket, vagy választom a megszokott, elviselhető, közepesen ócska állapot.