Azt mondod, valamit azért kapunk meg, mert hiszünk benne, hogy megkapjuk... Hát ez nekem úgy hat., mint amikor egy dolgot önmagával magyarázol meg.
Szerintem a keresztények kénytelenek felnagyítani a hit jelentőségét, hiszen a Biblia kevés lelki eszközt adott a kezükbe, ráadásul amit 1700 évvel ezelőtt írtak és összeollóztak, az is sokszor homályosan fogalmaz és így kedvünk szerint félre is magyarázható!
A hiten kívül vannak sokkal fejlettebb lelki eszközök is, mint például a megismerés, az elfogadás, az elengedés vagy az egyé válás, csak nyilván az akkori alacsony tudatosságú népek ezeket nem értették meg, ezért meg se próbálták elmagyarázni nekik a világ és Önmaguk működését. Ezért kénytelenek voltak beérni azzal a szegényes eszközzel, hogy higgyenek. Hittek hát a jóban, a szebb jövőben, a felemelkedésben, stb. ...egész életükben csak hittek és hittek, amitől ugyan jól megnyugodtak, de ez akkora változást mégsem hozott, mint ha nem hittek volna!
Ma már tudatosabbak az emberek, így megértik és belátják, hogy minden belőlünk fakad, a megoldásokat is csak magunkba mélyedve találják meg. Ez nem hit, ez már tudás és a tudás több a hitnél!
Isten ránéz az emberre és azt mondja, hogy minden amit teremtett Jó. Még az ember is.
Talán onnan ered a félreértés, hogy Istennek más értelmezés kapcsolódik a "Jó" szóhoz, mint az embernek.
Sok ember számára az a jó, amitől Ő jól érzi magát.
Másoknak az, aki betartja az erkölcsi szabályokat, emberi törvényeket.
De arra is mondhatjuk, hogy jó, ami úgy működik, ahogyan elterveztük.
Ki tudja, Istennek mi a terve velünk? Lehet az, hogy egymás öldöklésén és gáncsolásán keresztül találjuk meg a lelki békét. Ha ez, akkor amit teremtett, az jó - még az ember is -, hiszen hozza a formáját, a terv jól működik! ; )
Az időt fel lehet gyorsítani, vagy egyszerűen ki lehet iktatni, ha a kérést a Szeretet (pl. kegyelem, irgalom hála..) indítja útnak.
Ezt hogy érted? Írnál róla részletesebben? Köszönöm!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Azt mondod, valamit azért kapunk meg, mert hiszünk benne, hogy megkapjuk... Hát ez nekem úgy hat., mint amikor egy dolgot önmagával magyarázol meg.
Szerintem a keresztények kénytelenek felnagyítani a hit jelentőségét, hiszen a Biblia kevés lelki eszközt adott a kezükbe, ráadásul amit 1700 évvel ezelőtt írtak és összeollóztak, az is sokszor homályosan fogalmaz és így kedvünk szerint félre is magyarázható!
A hiten kívül vannak sokkal fejlettebb lelki eszközök is, mint például a megismerés, az elfogadás, az elengedés vagy az egyé válás, csak nyilván az akkori alacsony tudatosságú népek ezeket nem értették meg, ezért meg se próbálták elmagyarázni nekik a világ és Önmaguk működését. Ezért kénytelenek voltak beérni azzal a szegényes eszközzel, hogy higgyenek. Hittek hát a jóban, a szebb jövőben, a felemelkedésben, stb. ...egész életükben csak hittek és hittek, amitől ugyan jól megnyugodtak, de ez akkora változást mégsem hozott, mint ha nem hittek volna!
Ma már tudatosabbak az emberek, így megértik és belátják, hogy minden belőlünk fakad, a megoldásokat is csak magunkba mélyedve találják meg. Ez nem hit, ez már tudás és a tudás több a hitnél!
Isten ránéz az emberre és azt mondja, hogy minden amit teremtett Jó. Még az ember is.
Talán onnan ered a félreértés, hogy Istennek más értelmezés kapcsolódik a "Jó" szóhoz, mint az embernek.
Ki tudja, Istennek mi a terve velünk? Lehet az, hogy egymás öldöklésén és gáncsolásán keresztül találjuk meg a lelki békét. Ha ez, akkor amit teremtett, az jó - még az ember is -, hiszen hozza a formáját, a terv jól működik! ; )
Az időt fel lehet gyorsítani, vagy egyszerűen ki lehet iktatni, ha a kérést a Szeretet (pl. kegyelem, irgalom hála..) indítja útnak.
Ezt hogy érted? Írnál róla részletesebben?
Köszönöm!