Mit vársz a jövő évtől?

Kedves Margarett,

Én is voltam már olyan szerepben amikor mellőlem ment félre az akkori párom. A tények szembe mentek a mesékkel de csak én nem akartam észrevenni...
Szörnyű érzés és az ember úgy érzi magát mintha belekerülne egyfajta örvénybe, és mintha nem lenne ereje, és képessége kikerülni onnan.
Sokáig győzködtek ismerősök, barátok, család hogy felejtsem már el, mégis ragaszkodtam hozzá.
Tudom ez a másik oldal, mégis hasonló érzelmi háló.

Azonban azóta egy dolgot nagyon megtanultam.
Minden ilyen esetben határozottnak kell lenni. És tényszerűen át kell venni mi történik itt.
A lényeg az hogy MIT TESZ az a férfi! A szeretet az tett, és ha a tettei mást mutatnak mint amit mond, ott nincs igazi szeretet, pláne nem tiszta szerelem.
Kemény szavak ezek tudom, de mégis tiszta vizet kell önteni a pohárba!
Ebben az esetben a férfi tettei (mást vett el, ráadásul az a nő babát is vár tőle, stb.) azt bizonyítják, hogy nem Tamarát képzeli el maga mellé hosszú távon.
Az biztos hogy Tamara is kellene neki és a felesége is, de hosszú távon a vesztes Tamara lesz.
Nem éri meg, nagyon sok nő esik ilyen csapdába, szenvedések hossszú sorára ítélve önmagát és - ha úgy alakul - a közös gyermeküket. Mert annak a gyereknek sose lesz igazi apja.
Azt nem lehet megtiltani hogy egy nő szeressen valakit, szeretni fogja az elhatározás után is...
De önmaga érdekében keménynek kell lenni most és lehetőleg minden kapcsolatot megszüntetni a férfival.
Ugyanolyan határozott tettek kellenek önmagáért, amilyeneket a férfi hozott saját magáért és az ő kényelméért!
Ha megpróbálja, és ráérez, hirtelen megvilágosodik minden, nagy erőtartalékai szabadulnak föl, és bár a szíve egy ideig még törött lesz, tudni fogja hogy jól cselekedett.
Szorítok neki és kívánom hogy találja meg azt akivel nagyon boldogan élnek majd!