Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szakítás, üresség és fájdalom
2012. április 25. szerda, 17:43 | Beáta82 (útkereső)   Előzmény

Kedves Katalin!

Nálam is nagy a baj úgy érzem, hogy gyerekkoromból cipelek valamit amit nem tudtam feldolgozni és ez kihat a jelenemre.

A párom 2012. jan 1.-én szakított velem, mondván, hogy már nem szeret úgy mint régen és nem akar velem lenni. 2012 jan. 14.-én költöztünk volna össze egy közösen kinézett albérletben ott kezdtünk volna közös életet... A szakítás előtt két nappal még arról beszélgettünk mit fogunk főzni az első közös vacsorára. A szakítás előtt két héttel még olyan sms-t kaptam Tőle, hogy együtt fogunk lakni és az milyen jó lesz. Annyira boldog voltam úgy éreztem hogy végre elkezdődik az igazi életem Ő mellette, nagyon szeretem a mai napig, benne találtam meg a társamat akivel eltudtam azt képzelni, hogy megöregedek, kisbabát akartam Tőle. Ő is velem képzelte el az öregkort, gyereket akart Tőlem sőt a megismerkedésünk első pillanataitól csodának tekintett az életében, és Ő akarta jobban mindig az összeköltözést.

Aztán jan. 1.-én közölte, hogy nem akar velem összeköltözni és szakított velem, de azt mondta, hogy nem akar elveszíteni. Én idegösszeomlást kaptam. Soha nem éreztem még ilyet mint akkor ott. Mintha azon a napon ellopták volna a lelkemet, mert azóta teljesen kifordultam önmagamból. Eleinte hívogattam, mert nem értettem hogy mi történt mi változott meg hetek alatt, mire Ő azt mondta, hogy már teljesen kiábrándult belőlem. amit nem is csodálok, mert ahogyan akkoriban viselkedtem engem is megrémísztett. Fogytam 10 kilót az eredetileg 54 kg-ból, nem találom önmagam. Érdekes módon a családomhoz való viszonyom is megváltozott. Mintha őket okolnám tudat alatt a történtekért, mert egyszerűen azóta képtelen vagyok hozzájuk szeretettel közelíteni, durván viselkedem velük amit magamban nagyon szégyenlek. Azt kell tudni, hogy a családomnak nem tetszett ez a fiú sőt a testvéremtől és az anyukámtól nem egyszer megkaptam, hogy úgysem marad Veled, úgy is elfog hagyni.
Azóta úgy élek mintha nem lenne lelkem, csak egy nagy űrt érzek. Rettentően hiányzik. Hiába olvasok rettentő sok önfejlesztő könyvet, lepereg rólam minden. Az egészséges életmód híve vagyok, de azóta csak tömöm magam az egészségtelen kajákkal, nincs kedvem semmihez, minden mindegy.

Rettentő érzés, mert én nem ez az ember vagyok de nem találom a kiutat már négy hónapja, nem találom azt az embert aki voltam csak egy ismeretlen embert.

Magamat hibáztatom a szakításunk miatt, mindig csak az jár az eszembe, hogy most milyen boldog lennék ha egyes hibákat nem követtem volna el.

Elutasítok minden gondolatot ami azt mondja, hogy rám talál a szerelem, mert úgy érzem, hogy nekem Ő kell mert benne találtam meg az igazi társat, soha nem éreztem még senki iránt ekkora szeretetet.

Hogyan találjam meg önmagam, hogyan csillapodik ez a fájdalom, üresség, sötétség Katalin?

Neki csak azt kívánom, hogy legyen olyan boldog amilyen boldog csak tud lenni...