Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
köszönöm a választ
2012. április 20. péntek, 16:19 | Szelen

Gyerekkoromban anyummal és a nagyszülőkkel nevelkedtem. Éveken át sőt felnőtt fejjel is sűrün jártam haza, aztán jött egy törés (kb.27 évesen), amikor valamiért elkezdtem haragudni anyumra, rájuk (ezt most nem részletezem) meg is történt egy elszakadás. Azt tudni kell, hogy sokáig azt beszéltem, hogyha nagyim meghal akkor én is.Nagyon kötődtem hozzájuk.
Apum külön élt tőlünk, de soha nem alakult ki az apa lánya kapcsolat, mondhatni semmi nem alakult ki.
Ő 19 éves koromban halt meg. Most 32 vagyok.
3 nagyszülőmet az elmúlt két évben vesztettem el, érdekes, ennek a kapcsolatnak a szakítását nagyobb traumának élem meg most, mint a nagyszülők halálát.
Atti elvesztése nekem olyan mintha minden eltűnt volna....pedig én szakítottam okkal és mégis már már beképzelem,hogy jó volt ez a kapcsolat, de nem.
Ő volt a biztos pont nekem és szerettem is, szeretem.
Fura ez...ijesztő
Most egyébként szedek egy kis gyógyszert átmeneti szinten, mert nem akarom ellehetetleníteni magam, a munka miatt stb.
Köszönöm Katalin, hogy elolvastál!