Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
A tudatosság megélésének blokkja: bűntudat...
2009. június 26. péntek, 20:05 | Aditi   Előzmény

Ó, igen Hajni nagyon fontos amit írtál! Nagyon örülök, sokkal lényegretörőbb vagy, mint én... egyenlőre... :)

Szóval ezzel kapcsolatban szerintem fontos, hogy a bűntudat az, ami nem engedi hogy megengedjük magunknak ezt az állapotot! Ezt nemrég ismertem fel. Van mélyen a tudatunkban valami ősi bűntudat (ez származhat a kereszténység-féle rendszerből, régi öngyilkosságokból, sőt azt mondom akár magából a Szamszarába való magunkba-feledkezésből adódóan is...stb) és/vagy félelem ami folyamatosan dolgozik a kollektív egónka ágyazva a tudatosodásunk ellen. Szerintem ezt nevezik tévesen ördögnek. :)

Szerintem nagyon fontos, hogy felismerjük (már akinek ez blokkot okoz), hogy az Örökkévaló ereje van a legmélyebben a tudatunkban, ezért ha ennek a bűntudatnak a mélyére ásunk , vagy egyszerűen megengedjük magunknak, hogy elengedjük, megjelenik a Határtalanság. Mert minden ebből a Határtalan, Örökkévalóból állt elő. Ezt nevezik Agapének. Ez jelenik meg minden formában, ezért lehetséges, úgy élhetjük meg, hogy "reinkarnálódik", ahogy írtad a gondolatfűzérekbe...., de valójában nem tűnik el!!! Mert ez mindig mindnenben ott van. Állandóan. Jelenvaló. Ez a jelen állandósága. Jól írom, Hajni?

Ezt a tudatot én úgy gyakorolom, hogy bízom az Életem erejében. Szerintem ez az egészséges Ön-bizalom. Amikor érzem, mindent megtudok tisztítani. Amikor elveszítem, elveszítem a lábam alól a talajt. De olyankor magamra nézek és azt mondom: csoda, hogy élek. Szó szerint. És gyakorolom a tudatosságot. Nincsenek véletlenek. Az sem véletlen, hogy ezt élem, és ha elfogadom (bármi legyen: félelem, irtózat, leküzdhetetlennek tűnő vágy) bízva abban az erőben, amely nem az akaratom, de mégcsak nem is a szívem, csak azon keresztül elérhető tudatosságom, az életem bölcsessége, Isten, aki a tenyerén ringst, vagy nevezhetem bárminek... szóval ha merek ilyenkor elfogadó és alázatos lenni, mindig, kivétel nélkül mindig jön a felmentő hadsereg...

Azt hiszem így mentették meg többször az életem... kezdve a születéssel...

Azt hiszem ezt a jelenséget, hogy az élet ereje, a teremtés rezgése, a legnagyobb hatalom minden sötétség, félelem és látszólag rossz felett szokták azzal a metaforával megjeleníteni a nagymesterek, amikor a gyertya lángjáról, és a fényről beszélnek. Hogy egyetlen kis lángocska képes elűzni a sötétséget, bármekkora is legyen, de legalábbis utat mutat.

Ezért a Biblia Ördög-angyal ábrázolása. Lucifer Isten első angyala, aki lebukott, mint mi is a Szamszarába. De ezzel a legjobb szolgálatot teszi Istennek, hiszen átélhetővé teszi az árnyákvilágot, ami nem más, mint az illúzió-világ. A teremtett, ami, mivel a teremtőből áll elő, sohasem szakad el tőle. Legfeljebb úgy éljük meg. Ezért nincs jó és rossz, nincs ördög, minden a teremtést szolgálja. És a játék lényege az, hogy ezt felismerjük a tudatosságunkkal... Tök jó.

Ha belegondolunk, valóban mi vagyunk a teremtés koronái. Isten kedvencei. Hiszen mi az összes világot kedvünkre bejárhatjuk. Ha már tudunk játszani és elengedni. Szeretni isteni szeretettel, mint ő, aki ezt adományozta nekünk. Önmagát.

Hát, ez befejezhetetlen... :)

Minden egy.

Namaszte
A.