Szoktál féltékeny lenni?

Nagyon örülök!! Végre valaki ilyeneket kérdez!!

Nagyon friss a tapasztalatom. Néhány hetes hogy tudatosan tapasztalom az egységet különböző megélésekben. A Hajni a másik kérdésnél nagyom szépen leírta az Itt és Most -ot ebből a szempontból. Úgyhogy a tartósságra vonatkozó kérésedre az a válaszom: annyira tartós, amennyire a tudatosságod itt tudod tartani. Ez mindenkinél más és más. Ez egy folyamat, amiben egyre többet vagyunk ebben az állapotban, és megtaláljuk a módot, hogy visszakerüljünk.

Nálam (mint látható :) az agyalás az egyik legfőbb ok, ami miatt kiesek. De a félelem is ilyen. És a vágy is. És ami a legjobb, ezek összefüggnek. Asszem erre mondta a Mohácsi Láma, hogy ha nem vagy éber (nem vagy a meditáció állapotában állandóan), akkor "befűzik az oktatófilmet" :) Jön a mátrix, az elméd valósága és vicsorogni kezd. De előbb elhúzza a mézesmadzagot (vágy.máris a jövőben vagy a múltban vagy), aztán rád önti a dualitás másik felét: az összes félelmed, irtózásod, stb, amit ott tárolsz....

Valahogy így van. Úgyhogy most az elfogadáson keresztül próbálkozom megélni a valóságomat. Ahogy írtam: nyitott szívvel járok és figyelek. De nem magamat, hanem kifelé. Magamat csak akkor, amikor észreveszem, hogy az egóm hozzá akar fűzni a dologhoz valami oda nem tartozó érzést... Pl. jaj, de jó lenne ha... meg milyen jó volt akkor... Meg félelmeket, meg ítéleteket. Ezt csinálhatnád jobban is!! STB.

Én már nem figyelem úgy magam, mint a Hajni, mert beleőrültem majdnem. Azt hiszem ez is egyfajta harmónia kell hogy legyen. Egyszerre figyelünk kifelé, a kapcsolódásra, a szeretetre, az energiára, és befelé, hogy az egónk ne méltassa, rendezze ami történik, csak fogadjuk el. Valami ilyesmi. Bocs hogy ilyen bonyi vagyok, még meg kell tanulnom kezelni az érzeteimet. Nagyon sok van. Ettől egyébként hihetetlenül szép a világ, csak sok a dolog vele... remélem, nem nagyon zavar... mert én úgy örülök most... :)

Hatékonyság. Szerintem ez a leghatékonyabb az összes közt. Ez a végső módszer, azt hiszem. mert ez a leggyorsabb. Ugyanis nem kell tenned semmit a meglévő feladataidon kívül. Mert azokban éled meg. Állandó meditációra tanítod magad. Vagy akár szó szerint semmit sem kell tenned.. Ez akkor is működik, ha börtönbe zárnak. Mert a belső megéléssel dolgozik. Valahogy így élhették túl az intellektuálisok a hosszú börtönéveket....már akik egészségesek maradtak. Ezen kívül a hatékonyságról még annyit hogy ez garantáltan kiemel a mátrixból (az tejes emberiség mátrixából is), illetve a Szamszarából. Ugyanis ha minden vágyadat és félelmedet megtisztítod a megéléseidben, szabad vagy. És nem kell többet leszületni. mert a formák csak azért vannak, végső soron, hogy általuk és rajtuk keresztül megtapasztaljuk a végső valóságot..

A végén az következik (amit a Hajni nem írt le), hogy meglátod a világot olyannak, amilyen a végső valóságában, az illúzió-világtól tökéletesen mentesen. Ezt látják a látók. Nekem is voltak már tapasztalataim... hogy tudjam, miről beszélek. Amikor már nincs bennünk félelem és vágy, elmehetünk ebből a világból. A legnagyobb mesterek is ilyenek voltak. Nagyon gyorsan feljutottak erre a szintre, és csak azért éltek, hogy segítsenek. Tudatosan tartottak fenn kötéseket (pl. az étel kívánása) hogy valami itt tartsa őket a létezésben. Ma is vannak ilyenek. Ennyit a hatékonyságról.

Egyébként ez az állapot "hergeli" magát. Az a tapasztalatom, hogy ha egyszer belekerülök, olyan jó érzés benne lenni, hogy a figyelmem egyre ebben az állapotban tartani. Mégis kiesünk belőle. Most jut eszembe, hogy még például ilyen banális dolog, mint a fáradtság is kidob... Képzelheted egy ilyen betegséggel milyen jó kis feladat ez... a máj a legfőbb energia-termelő szerv. De már erre is rájöttem, hogyan kezeljem. Egyszerűen pihenni kell. Ez a test szolgálatának (szeretetének) alázata.

Az eredmény tartósságáról még annyit hogy jó esetben idővel állandóvá válik. Úgy látom, ez így működik a nagyoknál...

Kíváncsi vagyok a te megéléseidre... most sokat segítettél, mert tudatosítottam egy csomó dolgot az által, hogy leírtam...

A.