Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Elfogadás: a szeretet a kulcs
2009. június 26. péntek, 18:40 | Aditi   Előzmény

Az elfogadás is csak egy szó. Az illúzióvilág része, ezért kettős természetű. Magyarázhatod így és úgy. Értheted millióféleképpen. A lényeg a megélés mögötte.

Az elfogadás nem azt jelenti hogy hagyod hogy átmenjen rajtad a kamion és mosolyogsz hozzá. Attól valóban májbeteg meg epebeteg lehet az ember. Egyszerű. Mert valódi elfogadás és elengedés (szeretet) helyett elnyomja, befojtja a rossz megéléseit. Persze tudattalanul. Az enyém annyira nem volt tudatos, hogy ezzel születtem. Képzeld csak el. Azt lehet mondani, szinte esélyem sem volt meglátni, mit teszek magammal, hiszen számomra ez a fajta létezés volt a természetes. Mert így születtem és így éltem. Elfojtott tudattartalmakkal, alul-működő májjal. Hat hetesen megoperáltak. Senki sem hitte hogy túlélem.

És túléltem. Kevesen élik túl, mert olyan nagy erő kell hozzá, és mert tudatosságra kényszerít. És a legtöbb embernek nincs bátorsága, vagy erős szíve végigjárni ezt az utat. Jézus azt mondta: 25 százalékotok járja végig... Én is tudatosulásra kényszerültem. De a kitartásom, az imáim meghozták a gyümölcsöt. Meg akartam érteni, mi történik velem, és miért. Mi a célja, amivel megválthatom a szenvedéseimet. Mert hittem az életben. És megkaptam a válaszokat.

Most már értem, hogy elfojtottam mindent és hogy a májam egy csomó nem tudatos elfojtás színhelye. Amit az anyámmal közös testben kaptam... És elkezdtem dolgozni azon, nagyon nagy erővel, hogy kitisztítsak minden dühöt, fájdalmat, félelmet. Én a legjobb példa vagyok erre. Mert a májam azonnal jelez, ha az egóm elvinne. Nincs kecmec. Mások kecmecelhetnek egy csomót, meg magyarázkodhatnak spirituális módon is. A dolgokat mindennel meg lehet magyarázni. De ha én indulattal élek, olyan rosszul leszek, hogy arról koldulok. Ha félek, ugyanez. A vágyak útját nem járhatom. Mert már nincs annyi életerőm pazarolni. A félelmekét sem.

Rászorít az életem a valódi elfogadásra, a valóság látására. Arra, amiről írtál, hogy azon változtassak, amin lehet. És felismertem, hogy ez a belső megélés. (Az én életemben legalábbis már csak ez maradt. Nem részletezem, de ne ítélj el. A legnagyobb tanításokhoz a legnagyobb feladatokat kapod. Akár mindent elveszíthetsz.) Rájöttem, hogy hálás lehetek ezért a májért, mert hihetetlen tudatosságot ad a belső megéléseim megváltoztatása által. És alázatra tanít. És az a leggyönyörűbb az egészben, hogy amikor megélem a valódi elfogadást, az egységet a világgal, az valami hihetetlen földöntúli és mégis itt és most megélhető csoda.

És olyankor jól vagyok. Tele vagyok örömmel. Mosolygok, és nem fáj semmim. Egy olyan májjal, ami alig él. Aki ránéz a leletemre, hihetetlenkedve néz rám. Orvosok.

Szinten tartom magam ezzel a tudatossággal. És érzem, minél többet tudok elfogadni a világomból olyannak, amilyen, vagyis minél több félelmet és vágyat tisztítok ki, annál jobban vagyok.

Ez az élet csodája. A szeretet elfogadás. Tudatos elfogadás. Az Itt és Most gyakorlása.

Egyébként Tolle nem mondja, hogy "nézz szembe a gyengeségeiddel". Mostanában a vád és önvád programja körül forgott sokat az életem. Rájöttem, hogy azért vádoltam az életet és másokat, mert belül vádoltam magam. Ezt is hoztam, hála Istennek, hogy ezt is feloldjam. De a lényeg most jön: amíg számon tartom, keresem és fellelem a gyengeségeimet stb, addig elválasztom magam tőlük. Tudat alatt vádolom magam.

Az első lépés valóban ez. A tudatlanságból kivezető út része a kérdések és válaszok szakasza. A felismeréseké, a dolgok elkülönítéséé. De a megoldás nem ebben van. hanem az egység megélésében. Ő is azt mondja, lásd és vedd tudomásul a létezését. Figyeld. Aztán öleld át. És a benned élő hatalmas és örök szeretet, a Mindenható Erő feloldja. Minden fájdalmad (testit is, lelkit is), bánatod, vélt bűnöd, gyengeséged....stb. Minden rosszat és mindent, ami elránt a jelen bátor és tiszta szívű megélésének valóságából.

Ezt értem elfogadás alatt..

Nem mindegy, ugye? :)

Namaszte

Aditi