Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te
2009. június 26. péntek, 15:59 | Aditi

Igen! Ezt a két linket néztem meg én is, nem tudom Hajni te tetted-e fel, de jól tetted! :) Nagyon köszönöm! Abszolút megvilágosító erejű ... annyira, hogy azóta elkezdtem megtapasztalni. Három éve tanulom az ITT és MOST-ot, de nem sikerült. Erre, mire elengedem az egész hóbelevancot, éppen a kórházban elkezdem megélni....

Sanyi, lehet, hogy rühellesz a kilóméteres levelem után (sajnos van egy ilyen rossz szokásom, hogy nagyon hosszú tudok lenni - már dolgozom rajta), de te kérdezeted, kinek van tapasztalata... és mit tesz Isten, éppen nekem és éppen most... Hát, ezen most itt vigyorgok egyfolytában... na, mindegy..

Szóval, ahogy Tolle is mondta, amíg keresünk, nem találunk. Amíg gondolkodunk, nem élünk meg. Amíg hárítjuk, akár tudat alatt is a fájdalmat, addig nem fogadjuk el a jelenlévőségét, és nem tud feloldódni, annál az egyszerű törvényszerűségnél fogva, hogy csak az elfogadásban tud feloldódni. A szeretetben.
Ugyanígy a pozitív töltések (vágyak), elrántanak a jövőbe, ha nem ismerjük fel és fogadjuk el e jelen-lévőségüket.

A különbség a között, amit te tanítasz és amit ő szerintem csak az, hogy te még sokszor (nem mindig) elemzéssel, felismeréssel viszonyulsz a dologhoz, így vagy képes továbblépni. Ez is egy út. Megtapasztaltam. De vannak olyan félelemek és vágyak, olyan mélyen a tudatalattiban, hogy nincs elég élete az embernek, hogy így feldolgozza. Talán ezért hoztam ezt a született betegséget. Amit a méhben raktál össze, ember legyen a talpán, meg jó fizetése, mire kielemezteti magából. Azon kívül nem is kaptam több időt. Nagyon nehéz szinten tartanom magam a meglévő tudatosságommal, pedig nem kispálya volt a tanulásom, meg amit eddig haladtam vele. Nemsokára itt a máj-átültetés, és nekem kész kell lennem rá.

Úgyhogy imádkozni kezdtem, egy másik lehetőségért, amiben oldani lehet MINDENT és tovább lehet lépni. Erre jött ez.

Egy nagy trauma után ráböbbentem: hát itt az életem! Mit kapálózok? Fáj? Meg kellemetlen? Hát Jézusnak nem volt az? Teréz anyának nem volt az? Mózesnek a Tibetieknek...a sivatagban ..És sok embernek, akiről nem is tudok nem volt az? Hát hol tisztelem én az életem, ha úgy gondolom, nem ez jár nekem? Ha másban keresem a megoldást, az élni tudás lehetőségét? Ha egyszer az életem a tudatom tükre, nézzek már bele... de ez nem elég. ÁT IS KELL ÉLNI. MINDENESTÜL ÉS TUDATOSAN.

És ez az itt és most. Élni az életünket, ami megadatott. Abbahagyni az elemzést, a tanítást. Az akarást. Mosolyogni. Elfogadni mindent, minden szinten. Bízni az életünk, a magasabb tudatosságunk (amit nem ural az elménk) irányításában. Bárhová is vezérel, bármilyen szenvedéseken keresztül.. A felettes énünk jobban tudja mi kell nekünk és a környezetünknek a megtapasztalásaink által.

Észrevettem, hogy amikor elfogadom a dolgokat (mint pl. most a kórházat), nagyon sokat adok a környezetemnek... a szavaim semmi ahhoz képest, amit az életeink egységének elfogadásában meg lehet élni... és az ajándékok ilyenkor jönnek... soha nem voltam még ennyire jó helyen, ha a kórházak viszonylatában, vagy az emberek kedvességének viszonylatában nézzük... egy csomó kis és nagyobb csoda történik...

Itt és Most: teszem a dolgomat, de közben figyelek és kapcsolódom a környezetemhez. És akkor megmutatják, mi a következő dolgom. Elfogadom a feladatokat és az ajándékokat és közben belül dolgozom a megélésen... és ez a lényeg, amiről kérdeztél:
Éppen az élmények az emberek, a teremtett dolgaid megélése, átélése, elfogadása által tisztíthatod meg magad. De nem úgy, hogy változtatsz, befolyásolsz. Csak úgy, hogy a belső megélésen változtatsz.

A belső eltávolodást (félelem) átváltoztatod elfogadássá, az által, hogy átöleled az érzést, anélkül, hogy elemeznéd. Szereted. Elfogadod, hogy megjelent, jelen van veled együtt. Csak vagy. és minden érzésed is van veled együtt. Így a félelem átváltozik szeretetté, egységgé, a ragaszkodás elengedéssé, szeretetté. Fokozatosan, egyre több megélésben...

Az átváltozás végén azt tapasztalod, hogy csak a jó marad meg. Az öröm. és összekapcsolódik a másik dologban jelenlévő szép a tebenned jelenlévő széppel. Nagyon nehéz erről írni, mint ahogy Tolle is mondja ezt. Ő nagyon sok szép energiával adja át ezt a videókon.

Ezért lehetséges, hogy semmit sem kell tenni. Főleg nem gondolkodni. Amit gondolni kell, vagy megfogalmazni, azt úgyis felajánlja az élet, mert dolgod. (Mint ahogy mots nekem a "véletlen", az inspiráció. :) Persze én is szakaszosan élem. Egyszer meg van és fenn tudom tartani, aztán jön egy félelem és kiránt. De már felismerem és Tolle módszerével dolgozom rajta. Nem akarom tudni, miért félek, mi az oka. Csak átölelem a fájdalmam, és elfogadom, és a jóra figyelek. Mert az élet azonnal felkínálja a lehetőséget, hogy ne kelljen tipródni...

Azt hiszem ez a fényes úton való járás. Ha engedsz annak a vágyadnak, ami a hiányaid miatt merül fel benned, hogy pótold az örömeidet, ha magad akarod íly módon megszerezni az örömeid, azok valóban csak időlegesek lesznek, utána üresnek érzed magad. Ez a karma útja. csak arra tanít: a vágyadat összetévesztetted a jeleneddel. A vágy a jövőre irányul. A jelen elfogadja a jót és a rosszat is. És az örömöket, a örömök forrásait tálcán kínálja. Adják. Ingyen. Én így tanulok három éve. Mert ha a jelenben vagy, és elfogadod minden külső és belső dolgával együtt, oda teszik a rosszat, hogy kitisztítsd, és a jót, hogy tudj élni. de azt átélheted! Sőt az a dolgod, hogy örülj neki! Így lesz az öröm egy a boldogsággal!!!

Nem falból írok. Azelőtt mindenem megvolt. Családom, életem. Munkám, hivatásom. Fiatalabb koromban még egészségem is. Aztán hirtelen az egész fenekestül kifordult. Szinte mindnent elveszítettem, pedig mindig jószívű, engedelmes, tehetséges, és okos is voltam (nem azért hogy fényezzem maga, de még szép is). Három diplomám van, és sok barátom, kapcsolatom volt. Igaziak, mélyek. Akkor miért történt mindez? A betegség elvette a testem szépségét, az életerőmet, és fokozatosan elkezdte felmarni az egész életem. Hihetetlen erővel küzdöttem. Így utólag. Az utolsó csepp véremig. Tizrnnégy évig. Akartam. Akartam élni. Szörnyű volt.

Eddig kerestem az okokat. Rájöttem: fölösleges vádolni magam, és mehetek vissza az idők végezetéig az ok-okozat szövevényes világában, és sohasem találom meg a választ, miért történt. Mert nem is kell tudni, mi miért történik, legfeljebb csak átmenetileg. A magyarázat egyszerű: mire tanított? Hát arra, hogy a jelenben legyek. ott nincsenek kérdések. csak válaszok vannak. Igenek. És öröm. És életerő.

Miért? Mert valószínűleg csak így tudom elfogadni azt a töméntelen mennyiségű és minőségű változást, amin át kell mennem. Miért kell átmennem? Nem lehet pontosan tudni. de az életnek célja van minden változással. Csak az elme nehezen viseli el. Főleg, ha mondjuk baleset ér, és elveszíted minden végtagod, meg mondjuk nem tudsz többet beszélni.Akkor ki vagy ahhoz képest, aki voltál? És hogy "elemzed" ki magadból?

Az Itt és Most bekapcsol az Univerzális tudatba. Abba, hogy minden egy. A te életed az én életem. A szeretet köti össze az életeket. Abból való minden. A bennünk élő szeretet tudatos megélése az Itt és Most. Az életünk elfogadása, a bennünk élő magasabb intelligencia vezetésére való hagyatkozás. Más szóval az életünkbe, a sorsunkba vetett bizalom tudatos megélése. Ami azt jelenti, elfogadjuk. Ezáltal megéljük a szeretetet, és kitisztulnak a töltések. Ez egyben a kiút a Szamszarából is...

Aki tudatlanul éli meg a sorsát, újabb karmákat gyárt, mert menekül és ragaszkodik a saját teremtései tárgyihoz. A tanulásunk csak annyi, hogy ezeket a félelmeket és ragaszkodásokat el tudjuk engedni, és a harmóniát, az egységet éljük meg a megtapasztalásainkban. Ennek a tudatos módszere az Itt és Most, amikor belül tisztítjuk a megéléseinkben felmerülő töltéseket, az által, hogy elfogadjuk és elengedjük őket. Megjelenik a szeretet.

Ezért írtam az előző párbeszédben, hogy minden boldogság, csak a megélésen múlik. És hogy aki alázatos, a kis dolgoknak is belülről örül, és a rosszat is elfogadja elemzés nélkül. Szívvel. Ez a Jézusi út. Ő is ezt tanította. Mivel a külső és a belső világunk egy, ha megtisztítjuk a belső megéléseinket, és megtapasztaljuk hogy minden szent, nincs jó és rossz, az csak a megélés illúziója, választhatunk. Választhatjuk a jót, a szentet. Az örömet. Ez az ember ajándéka Istentől. Hogy ily módon megélhetjük egységünket a külső világgal, vagyis MINDENNEL. ÉS MEGLÁTJUK A VALÓSÁGOT.

This is the ultimate teaching...

Megint hosszú voltam. Bocs. Az elragadtatást még tanulnom kell mederbe terelni. Ki is fáradtam, pedig ügyelnem kéne az egyensúlyra!

Mindenkinek kívánom az Itt és Most boldogságának megtapasztalását, a szeretet varázslatát erre a szép napra, és az összesre!

Namaszte

Aditi