Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Kedves Sanyi! Köszönöm a választ boldogság-témában! :)
2009. június 26. péntek, 14:18 | Aditi   Előzmény

Kedves Sanyi!

Köszönöm a válaszod! Örülök, hogy kapcsolódsz hozzám!

Ugyanakkor sajnálom, hogy csak az első levelemet olvastad, a kórházi élményemből talán kitűnik, hogy egyről beszélünk. Egyébként az a tapasztalatom, hogy általában egyről beszélnek az emberek, csak különbözőképpen, más megélésekből, és más szavakkal. Kár hogy ezt nem látják, csak a formák szintjén látnak, és elválasztják a megéléseiket. Pedig ugyanazt tapasztalják. Mindenben.

A hagyományos válaszaid közül bármelyik tökéletesen kielégítő számomra. És egyben elég is. Az "önismereti" válaszod nem ennyire hatékony a valódi kommunikációban, információ-cserében, élményeink megosztásában. Mert csak visszadobja a labdát. Ismerem a módszert, a volt párom három évig csinálta velem minden téren. Szét is rombolta a kapcsolatot. Ebből sokat, hihetetlenül sokat tanultam. Ezért hálás vagyok az Életnek és neki ezért is.

Megtanultam én is így kommunikálni. Jó játék, és valóban, lehet tanulni abból, ha folyton megvizsgáljuk a dolgokat. Egy baj van vele: sosincs vége. A labdát lehet pattogtatni oda-vissza, a végtelenségig, éppúgy, mint a gondolatok milliárdjait. Én írok, te nem válaszolsz, én megkérdezem, mi az oka, te megkérdezed, én elgondolkodtam-e azon, mi az oka, stb.. ez nem valódi kapcsolódás. Amíg folyton gondolkodunk nem lelünk valódi válaszokra és nem tudunk szeretetben összekapcsolódni. Mert nem válaszolunk arra, amiről szó van, csak feldobjuk a labdát... :) Egy valamire jó ez a dolog: megingat. Amíg megingat egy kérdésfeltevés, egy tett vagy nem tett, addig van dolgod vele. Amikor már tisztán látsz, csak cselekszel. Köszönsz és visszaköszönsz. Írsz és válaszolsz. Vagy nem.

Nagyon kíváncsi voltam rád, ezért dobtam fel a labdát.. :9 De ha nem válaszolsz, akkor sem történt volna semmi, mert nem elvárásból, hanem a dolog öröméért írok. Inspirálóak a kérdéseid... :) Ezért olyan jó ez a te oldalad (többek közt!). Ha már itt tartunk, te már feltetted a kérdést magadnak, vajon miért válaszoltál mégis? :)) Látod, ennyi az egész.

Kérdésed a válaszom nagyon egyszerű: (hogy vajon miért nem kaptam eddig választ): mert nem válaszoltál. :) Most kiderült számomra, hogy valószínűleg azért, mert sok a dolgod, és nem olvasol el minden levelet. Vagy mert úgy élsz, hogy csak arra válaszolsz, amire van kedved válaszolni. Ez kommunikáció. kapcsolódás. Ez maga az Élet. Az itt és most. A többi spirituális fejtegetés.

A felelősséggel kapcsolatban, mindenki eldöntheti, felelős életet él, vagy felelőtlent. Egyik sem jó és rossz. Mindegyik olyan, amilyen. Nekem az a tapasztalatom, hogy lehet azt csinálni, amihez kedvünk van abszolút öntörvényűen, és lehet azt csinálni, amihez kedvünk van úgy, hogy kapcsolódunk a környezetünkhöz. Egységben velük, a többi élettel. A különbség csak az, hogy az első esetben csak az egyik fél érzi jól magát, a másikban mindkettő/vagy még több. Az egységben választ lelnek a kérdések, és visszaköszönnek a köszöntésre, méghozzá úgy, hogy az minden félnek jólesik. Tudatosnak lenni annyit tesz: köszönni, és elfogadni a köszönés. és elengedni, ha nem köszönnek vissza. (De kopogtatni attól még lehet, hátha meghallják... :)

A mesterek szintje a labdadobálás. Az a tapasztalatom, és nem csak a volt párommal kapcsolatban, hogy a tanításban remekül meg tudják élni, de a magánéletben gáttá válik. Saját tapasztalat is. A megoldás: a kapcsolódás. Az, hogy a saját életünkben, MINDEN EGYES PILLANATBAN alkalmazzuk az egység törvényét, a legmagasabb törvényt: éljük a létezés mindennapi szintjét is, éljük meg a mindennapokban az örökkévaló csodáját. ÉS NE VÁLASSZUK EL A KETTŐT. EGYÁLTALÁN, NE VÁLASSZUNK EL SEMMIT!! AZ MÉG MINDIG AZ EGO!! A spirituális emberek egyik legnagyobb tanítása a földi lét elfogadása. Az egyszerű szabályoké. Ennek a tanulásnak van most itt az ideje. A Szeretet hullámai eltörlik a duális megéléseket. Csak az egység megélése a dolgokban, a legkisebbtől a legspirituálisabbig, okoz örömet, és nem épít karmát a most következő periódusban.

Ez a nagymesterek tanítása. Guruból Sadhguruvá válni. Mindent elfogadóvá és átminősítővé a szeretet belső megélésének erejével. De ezt csak a világgal való állandó kapcsolódásunkban tehetjük. És csak a saját életünk teremtésével való állandó egységünkben. Az összes karmánk ("rossz megéléseink") elfogadásával, és minden szeretettel való megélésével, ami csak elénk kerül. Alázat, annyit tesz: Az vagyok, Aki. Mindennel együtt, ami bennem, körülöttem van, és amit bevonzok. Nincsenek véletlenek. Vállalom a felelősséget az életemért, a tanulásomért, minden fájdalmáért és öröméért. Megélem alázattal és szeretettel. A nagy tanítók életükkel tanítanak. És mindig boldogok. Mert tudják, hogy csak élni kell az életük, és az önmagában elég. Mindent elfogadnak és mindent elengednek.

Volt szerencsém ilyen emberrel találkozni. Soha nem szalasztott el egyetlen kérdésre sem válaszolni. Mégsem láttam nála békésebb és harmonikusabb embert. Állandó kapcsolódásban van mindenkivel és mindennel.

Mi a boldogság? kapcsolódni. Szabadnak lenni rá, hogy kapcsolódni tudjunk. Szívvel. Szeretettel. Minél több mindennel. Mert az mind, amit csak látunk és tapasztalunk a mi, saját teremtésünk...

Tényleg érdekes volt a boldogság-kérdés, és hogy mindenki mással válaszolt... Vajon miért?
Mert mindenkinek más a boldogság, és mégis ugyanaz. Mert mind egyből valók vagyunk. A boldogság döntés kérdése. Hogyan éljük meg az életünk dolgait? Jól, örömmel, élvezettel, elfogadással, szeretettel, alázattal, türelemmel, bölcsességgel, elengedéssel? Akkor boldogok vagyunk, bármit is élünk.

Úgyhogy még egyszer nagyon köszönöm a kapcsolódást! Örömet okoztál vele, és mivel az öröm boldogság, mint ahogy minden az, ezért boldoggá tettél! :)

Kívánom, hogy te is minél több dologban megtudd élni a boldogságot, ami az életed/közös életeink része!
És ha van még kedved kapcsolódni, örömmel elfogadom. Ha nem, azt is.

Remélem, sikerült neked élményt, valami érdekeset, vagy bármit nyújtanom, ami kedvedre való, örömet okoz és felébreszted általa a benned is szunnyadó Örökkévaló Önvalónk boldogság-adó megélését!
Mert ez minden, és a legtöbb, amit adhatunk egymásnak, amíg élünk!

Namaszte

Aditi