Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
ahogyan én látom
2012. március 07. szerda, 10:31 | Michaelita

Kedves Picur!

Amikor feláldozzuk magunkat másokért, az a lehető legnagyobb bűn, amit elkövethetünk saján önvalónk ellen, saját belső lényünk ellen. Tudom, mert ezt én is elkövettem.
Ebből nem könnyű felállni, de nem is lehetetlen. Ne hibáztasd magad, mert nincsen miért! Meg kell tanulnod a saját erődből felállni minden helyzetből, s erre a sors is rákényszerít. Neked lehet hogy az életedben sokkal jelentősebben jelen lesz az újrakezdés, mint bárki másnak, de ez tulajdonképp megerősít és megnemesít és megtanít arra, hogy csak önmagadban bízz és senki másban.
Tanácsokat ne a könyvekből meg kivülről jövőktől várj, hanem a saját belső megérzéseidre, saját belülről jövő ösztönzéseidre hallgatva.

Ha kifelé segítőkész vagy, az azt jelenti számomra hogy befelé saját magad felé nagyon-nagyon vágysz a segítségre (ezzel pótolod úgymond az önmagadnak nyújtandó segítséget).

Megértem, hogy sokat csalódtál és nehéz bíznod másokban, de jó lenne barátságokat kiépítened, mert a barátok körében eltöltött idő tud átsegíteni sok nehézségen. A zárkózottságunkat a barátok mellett is meg tudjuk őrízni. Én a problémáimról nem igazán tudok nekik beszélni, csak ha már megoldottam, vagy látom a megoldás lehetőségét, de ők elfogadják ezt mert ismernek és így is elfogadnak, s már megtanulták, hogy egy ponton, majd utólag úgyis elmondom azt, hogy min vagyok túl. Ez nálam azért van, mert csak így tudom az erőimet a probléma/próba megoldására fordítani. Ha beszélnék róla, akkor szétapróznám a belső erőimet, amit a megoldásra fordítanék.
Szóval barátok között is lehetsz és maradhatsz önmagad, de a társaságukban, közelségükben mégis sokkal inkább feloldódhatsz, hogy újult erővel és keddvel folytasd azt, ami éppen foglalkoztat.

Még azt is megtanultam, hogy nem kell mindig erősnek, örömtelinek, vagy pozitívnak lennem, hanem bármikor bevállalhatok bármit, ami belülről jön, a gyöngeségemet, a bánatomat, az elkeseredettségemet, a haragomat, a dühömet, a lázadásomat, az ellenállásomat. Mert miután utat engedtem a megnyilvánulásának úgyis elmúlik és a helyébe lép az ellentéte, amire az adott helyzetben a legnagyobb szükségem van.

Kedves Picur!
Azt ne gondold, hogy Veled bármi féle baj, vagy gond lenne! Úgy vagy jó, ahogy éppen most vagy és úgy vagy szerethető, ahogyan éppen vagy!
Csak az élet Neked egy kicsit más feladatot szánt, hogy megtanulj kiállni önmagadért és felvállalni azt az önmagadat, akit eddig még nem sikerült felismerned és felvállalnod. Szeresd magad ezért a lehetőségért és kihívásért mert belső értékeket rejteget a számodra!