Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Újra itt... Boldogság-megtapasztalás...:)
2009. június 25. csütörtök, 20:13 | Aditi   Előzmény

Sziasztok!

Van a kórházban internet!! :)

Szóval: nem hiszitek el, de éppen e témákban vannak nagyon durva megtapasztalásaim. A teremtés valami hihetetlenül jól működik most nálam... beturbózódott... ez az egész hely, ahova kerültem, minden elképzelésem felülmúlja. És csak annyit tettem, h elképzeltem, mire van szükségem, és kértem. Megbeszéltem a pécsi orvosommal. na, mindegy.

A megtapasztalásról. Mielőtt jöttem, iszonyúan paráztam. Tudatalatti. (Engem már csecsemőkoromban is megműtöttek, meg megmentették az életem, úgyhogy akad egysmás e témában odalenn). Bármit csináltam, az össze technika csődöt mondott. Pedig nem kicsi az arzenálom. nem tudtam első éjjel semmit aludni, pedig csodaszép a szobám és egyedül vagyok benne. Féléber állapotomban meglátogatott egy tanító, aki nem a mesterem, csak hallomásból tudok róla.

Aztán ma délelőtt döntöttem. Lesz, ami lesz, elindulok, összeszedem magam. Kinyitottam magam, és bár még kicsit bizonytalanul, de elkezdtem árasztani a bizalmat, a reményt. Mosolyogtam, és kértem.

És csak a szeretettel találkoztam. Mindent megkaptam, amire szükségem volt. Kiderült, olyan helyre kerültem, ami a sok viszonylatban a legjobb. Olyanok az orvosok. A nővérek. Kinyíltam és lett társaságom. Van társalgó, szabad kijárás, főzés, mosás-lehetőség. Minden megoldódott. Az összes problémám, pedig igazán speciális az esetem. Pihenhetek és gyógyulhatok. Pont, amire vágytam.

Aztán jöttek hozzám a beteg gyerekek. És én játszottam velük. Mosolyogtak, és elfogadtak. Az egyik autista kisgyerek odaült az ölembe. Hihetetlen jó érzés volt. Aztán már tudatosan használtam az energiát erre. A beszélgetésben, a játékban.

Azt mondom, a boldogság az egység megélése. Akkor vagyunk a helyünkön, amikor elfogadjuk a helyzetet (ahogy megtettem a para után), és megéljük a szeretetet (egységet) benne. Kinyílunk, ás kiárasztjuk a figyelmet, a pozitív kapcsolódást a világra. Merünk kérni, és elfogadunk.

Kívűlről jön a boldogság? Igen, mert, minden, amivel összekapcsolódunk a boldogságunk forrása. A teremtésünk gyümölcse. Belülről jön a boldogság? Igen, mert ki kell nyílnunk és kiárasztanunk a szeretet önmagunkból, hogy összekapcsolódhasson a külső világgal, a külső világ formái által képviselt szeretettel.

A kettő egy. Az egység az önvaló. Úgy is lehet mondani, hogy az Önvaló, az Egy, a mindenütt jelenlévő szeretet. A mindent átható szeretet. Ami minden által, a mindenség által jelenvaló.

Akkor mitől vagyunk boldogtalanok és boldogok? Hát, a megélésen múlik az egész.
Ha habzsolod az ételt, a férfiakat, az életet, és közben észre sem veszed, mennyi ajándékot kapsz, mennyi örömet ezek által, ha nem tiszteled, amit ad neked az Univerzum, a Föld, az emberek, akkor boldogtalan vagy. És csak múló az élvezet.

Ha tudod értékelni mindazt, amit kapsz, és örömmel adod, amit adhatsz, akkor ugyanezek az élmények a boldogság forrásává válnak az életedben. Ezért tud egy fogyatékos, tudatos ember is boldog lenni, éppúgy, mint egy tudós, egy híres, gazdag ember, vagy egy szegény. Mindegy, milyenek vagyunk, és mit ad az életünk, a sorsunk. A sorsot éppúgy lehet megváltani, ha szeretettel éljük meg. És igenis, élvezzük az életet, de örömmel, és tiszteletadással, figyelemmel tesszük.

Ennek az örömnek valóban nincs különösebb oka. Mégis, egyik dologból a másikba árad, és vissza. Hogyan élnénk, ha nem lennének a dolgok, az illúzió-világ megtapasztalásai, amit ti "felületes" és "múlandó" örömöknek neveztek? Ezeken keresztül árad a teremtő szeretet, amit pedig öröknek neveztek!! Hiszen ezek is a teremtőerőből álltak elő! Tehát egyek vele!

Semmi mást nem várnak az égiek, tőlünk, földi halandóktól, csak, hogy ezt az egységet megéljük végre!! Ezért az egész spirituális tanítás!! Akkor meg minek kategorizálni, lenézni a "múlandót"? Abban van benne az örök!!!! Az által létezik, és az által megtapasztalható!!! Az emberek, a virágok, az állatok, az étel, az ital, a tudás, a tárgyak, a szerelem, és minden "rossz", egy pofon, egy műtét, ami megmenti az életed, egy rossz apa, aki miatt keresni kezded Istent, egy rossz anya, aki elhagyott és ezért képessé válsz az igaz, mindent átölelő szeretet megtapasztalására....., és a halál is.

Most megéltem, és hálát adok minden szenvedésemért, hogy ezt megélhettem, hogy mire is mondják a bölcsek, hogy MINDEN SZENT. Mert minden, jó és rossz megtapasztalásunk, minden egyes tárgy, ember, létező az életünkben szent. Mert minden a szentség teremtő erejéből való, az Önvalóból, az az eleme, és mint végtelen, örök valóság, összekapcsolódik a dolgokban a megtapasztalásunk, a megélésünk által. AZ ÁLTAL A MEGÉLÉS ÁLTAL, AMELY ILYENNEK TEKINTI ŐKET, VAGYIS SZENTNEK!!!!

Aki elválasztja a jót a rossztól, aki bármit kategorizál, alsóbb, vagy felsőbbrendűnek tekint, MÉG MINDIG AZ EGÓT ÉLI!!!

Ez az ego nagy csapdája a spirituális gondolkodók számára: a gondolkodás....

Itt és Most. Itt és most éld meg az életed ítélet, kategorizálás, felesleges gondolkodás nélkül. És élni fogod az egységet. Mi is vesz körül? Hát emberek. Tárgyak. Városok. Fák. Bűz. Kosz. Fiatalok. Öregek. Bolygók. Csillagok. MINDEN. A karmáid, jók és rosszak, az egész teremtett életed!!!

És a szeretet megéléseknek lehetősége mindezekben. A boldogságé. Vagy a boldogtalanságé.

CSAK a megélésen múlik az egész. Ha tiszteled az életed, a szépet és csúnyát, és elfogadod az örökkévaló törvényeket az irányítónak, hogy a változók közt ő vezessen, mert a láthatatlan, a szeretet az, amely irányítja a világot bennünk és általunk, és alázattal átéled az életed, ha nem ítélsz, nem választasz el sem önmagadban, sem a világban dolgokat, megtisztulsz a karmáktól, a boldogsággal, az egység megélésével tisztítod meg magad és az egész világod. És boldog vagy. És a helyeden vagy. Bármilyen is az életed kívülről...

Mindenkinek kívánom ezt a megtapasztalást!! És köszönöm a szavaitokat és ezt az oldalt!! Nagyon sokat segítenek a tudatosodásban!!

Namaszte

Aditi