Hmmm! Érdekes és tanulságos olvasni az írásaitokat és mindenképp köszönetre méltó, hogy őszintén leírtátok, mit gondoltok.
Egyetértek abban, hogy egyénként sokat kell fejlődnünk. Egyetértek abban, hogy sokat jelent a saját lelki békénk, harmóniánk elérése bárhol is éljünk. Egyetértek abban, hogy egyénként kell elérni egyet s mást, hogy közösségben is tudjunk gondolkodni. Sajnos én is tartok attól, hogy:
"azért annyira nem érdemes rá alapozni, mert az egyének még nem állnak rá készen, hogy egy megbízható, békés közösséget alkossanak"
Amit érzek/tudok: a saját egyéni karmám több mint 90 %-ban megegyezik a hazám karmájával. Ezt nem tudom nem tudomásulvenni, nem felvállalni, a saját felelősségemet nem beismerni.
Soha egyetlen tüntetésen nem vettem még részt (eddig). Nem szeretnék politizálni sem.
De azt látom, hogy a környező országok népei képesek a saját jogaikért egységesen, együttesen fellépni, mi pedig eddig pont a széthúzásunkról voltunk/vagyunk híresek. Nem jól van ez így!
Át kell értékelnünk, át kell gondolnunk a dolgokat és meg kell találnunk azt a lelki minőséget, amely a magyar névhez az emberséges lelki minőséget kapcsolja és nem a származást, a kirekesztést, a bezárkózást.
Kell lennie egy olyan összefogásnak, ami nem mások ellen irányul, hanem olyan értékekkel és olyan jogokért, amelyektől a dolgok jobbra fordulnak/fordulhatnak, bevállalva azt, hogy ez a mai helyzetben akár nagyon naivul is hangozhat/hangzik.
Úgy érzem mélyen belül, hogy nehéz és embertpróbáló év áll előttünk, amikor szükségünk lesz az egységben gondolkodásra, az összefogásra, az önmagunk meghaladására, hogy másokkal együtt és másokért változtassunk a régi beidegződéseken, a régi mintákon.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Hmmm! Érdekes és tanulságos olvasni az írásaitokat és mindenképp köszönetre méltó, hogy őszintén leírtátok, mit gondoltok.
Egyetértek abban, hogy egyénként sokat kell fejlődnünk. Egyetértek abban, hogy sokat jelent a saját lelki békénk, harmóniánk elérése bárhol is éljünk. Egyetértek abban, hogy egyénként kell elérni egyet s mást, hogy közösségben is tudjunk gondolkodni. Sajnos én is tartok attól, hogy:
"azért annyira nem érdemes rá alapozni, mert az egyének még nem állnak rá készen, hogy egy megbízható, békés közösséget alkossanak"
Amit érzek/tudok: a saját egyéni karmám több mint 90 %-ban megegyezik a hazám karmájával. Ezt nem tudom nem tudomásulvenni, nem felvállalni, a saját felelősségemet nem beismerni.
Soha egyetlen tüntetésen nem vettem még részt (eddig). Nem szeretnék politizálni sem.
De azt látom, hogy a környező országok népei képesek a saját jogaikért egységesen, együttesen fellépni, mi pedig eddig pont a széthúzásunkról voltunk/vagyunk híresek. Nem jól van ez így!
Át kell értékelnünk, át kell gondolnunk a dolgokat és meg kell találnunk azt a lelki minőséget, amely a magyar névhez az emberséges lelki minőséget kapcsolja és nem a származást, a kirekesztést, a bezárkózást.
Kell lennie egy olyan összefogásnak, ami nem mások ellen irányul, hanem olyan értékekkel és olyan jogokért, amelyektől a dolgok jobbra fordulnak/fordulhatnak, bevállalva azt, hogy ez a mai helyzetben akár nagyon naivul is hangozhat/hangzik.
Úgy érzem mélyen belül, hogy nehéz és embertpróbáló év áll előttünk, amikor szükségünk lesz az egységben gondolkodásra, az összefogásra, az önmagunk meghaladására, hogy másokkal együtt és másokért változtassunk a régi beidegződéseken, a régi mintákon.