Ha valaki Magyarországra születik akkor a lényének egy része a gyökerei által magyar. El lehet szakadni a gyökerektől, betegesnek minősítve azt. Egyoldalú és dualista nézőpont.
Azokat a szülőket, közvetlen és tágabb környezetet választjuk a leszületés előtt, amelyikre az egyéni fejlődésünk szempontjából szükségünk van és azt a környezetet ahol ránk a legnagyobb szükség van. Természetesen van olyan eset, hogy valakinek innen el kell mennie, megélnie az új haza megtalálását, vagy az elkülönültséget kell megélnie. Ez a kisebb hányad.
A társadalom a fejlődés során nem népekre szakadt.
A törzsekből alakult ki a fejlődés során a nagyobb közösség. A fejlődés velejárója a válság, a szétbomlás, a háború, a megsemmisülés, az újraszerveződés magasabb és magasabb szinteken. A bomlás stádiumában a megelőző állapotok szintje alá is eshet és ez még mindig természetes folyamat.
Az az ember, aki közösséget építeni nem tud úgy, hogy a saját magát megvalósítva a plusszot oda tudja adni a közösségnek, jobban teszi ha minősítések helyett a saját belső világában körülnéz.
A béke a megnyíláson és az elfogadáson keresztül valósul meg. A társadalmi fejlődés természetes folyamat, az irányít, akinek az irányítás megszerzésére a legjobb képessége van. A spirituális emberek felismerik és megpróbálják meghaladni a mai társadalmat irányító réteg egocentrizmusát. De még nincsenek azon a szinten, hogy az irányítást áttudják tőlük venni, mert még nem tudták magukból kidolgozni az egoista tényezőket, sokszor beleesnek a spirituális egó csapdájába. Mit jelent a spirituális egó csapdája? Azért minősítem le betegessé, alsóbbrendűvé, mert az egómnak a felmagasztalás élményére van szüksége. A büszkeség a legnagyobb egó csapda. Elutasítani a magyarságot azért mert ebben a stádiumában nincs túl sok amire büszkék lehetnénk? Elég egoista, nem?
Felvállalni hogy itt most feladat van, megtalálni odatartozóként a helyünket, kevésbé kényelmes, viszont mekkora fejlődési lehetőség?
A 6. szint emberisége ( Ken Wilber csakra szintes felosztása szerint ) rendelkezik azokkal a spirituális képességekkel, hogy látják és élik azt, hogy az össz emberiség egyetlen holon. Ehhez nem csupán a spirituális képességek kinyílása szükséges, mint látás vagy a víziólogikán alapuló tapasztalás, hanem az erkölcsi fejlődésre és a feltétel nélküli szeretet áramoltatásának képességére is szükség van.
"És szerintem nincs olyan feladat, ami közösség nélkül ne lenne megoldható. " Szerintem pedig van. A beilleszkedés képessége, átélni hogy egyszerre vagyok én, és szorosan illeszkedő sejt az össz emberi holonban. Együtt gyógyulva, fejlődve, kínlódva.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ha valaki Magyarországra születik akkor a lényének egy része a gyökerei által magyar. El lehet szakadni a gyökerektől, betegesnek minősítve azt. Egyoldalú és dualista nézőpont.
Azokat a szülőket, közvetlen és tágabb környezetet választjuk a leszületés előtt, amelyikre az egyéni fejlődésünk szempontjából szükségünk van és azt a környezetet ahol ránk a legnagyobb szükség van. Természetesen van olyan eset, hogy valakinek innen el kell mennie, megélnie az új haza megtalálását, vagy az elkülönültséget kell megélnie. Ez a kisebb hányad.
A társadalom a fejlődés során nem népekre szakadt.
A törzsekből alakult ki a fejlődés során a nagyobb közösség. A fejlődés velejárója a válság, a szétbomlás, a háború, a megsemmisülés, az újraszerveződés magasabb és magasabb szinteken. A bomlás stádiumában a megelőző állapotok szintje alá is eshet és ez még mindig természetes folyamat.
Az az ember, aki közösséget építeni nem tud úgy, hogy a saját magát megvalósítva a plusszot oda tudja adni a közösségnek, jobban teszi ha minősítések helyett a saját belső világában körülnéz.
A béke a megnyíláson és az elfogadáson keresztül valósul meg. A társadalmi fejlődés természetes folyamat, az irányít, akinek az irányítás megszerzésére a legjobb képessége van. A spirituális emberek felismerik és megpróbálják meghaladni a mai társadalmat irányító réteg egocentrizmusát. De még nincsenek azon a szinten, hogy az irányítást áttudják tőlük venni, mert még nem tudták magukból kidolgozni az egoista tényezőket, sokszor beleesnek a spirituális egó csapdájába. Mit jelent a spirituális egó csapdája? Azért minősítem le betegessé, alsóbbrendűvé, mert az egómnak a felmagasztalás élményére van szüksége. A büszkeség a legnagyobb egó csapda. Elutasítani a magyarságot azért mert ebben a stádiumában nincs túl sok amire büszkék lehetnénk? Elég egoista, nem?
Felvállalni hogy itt most feladat van, megtalálni odatartozóként a helyünket, kevésbé kényelmes, viszont mekkora fejlődési lehetőség?
A 6. szint emberisége ( Ken Wilber csakra szintes felosztása szerint ) rendelkezik azokkal a spirituális képességekkel, hogy látják és élik azt, hogy az össz emberiség egyetlen holon. Ehhez nem csupán a spirituális képességek kinyílása szükséges, mint látás vagy a víziólogikán alapuló tapasztalás, hanem az erkölcsi fejlődésre és a feltétel nélküli szeretet áramoltatásának képességére is szükség van.
"És szerintem nincs olyan feladat, ami közösség nélkül ne lenne megoldható. " Szerintem pedig van. A beilleszkedés képessége, átélni hogy egyszerre vagyok én, és szorosan illeszkedő sejt az össz emberi holonban. Együtt gyógyulva, fejlődve, kínlódva.