A kérdés az, hogy mennyire vagy elégedett a párkapcsolatoddal - már ha van egyáltalán?! Ha most éppen nincs, akkor az elmúlt öt év minőségét osztályozd!
Félreértettél, nem azt mondtam, hogy a közösség felesleges, sőt szerintem az emberiség nagyobb csoport is, mint azok, amikről te beszélsz, de akkor inkább úgy fogalmazok, hogy mind ugyanannak a tudatnak vagyunk a manifesztéciói, se nem magyarok, sem semmi mások. Ez a társadalom szükséglete, hogy népekre szakadjon az emberiség, és tökre nem természetes szerintem, onnantól kezdődött, hogy az ember ki akarta sajátitani a Föld egy darabját, ez beteges, nem természetes szerintem, de te tudod... a rák pont ugyanezt csinálja az emberen belül, az se természetes szerintem, mert nem születsz rákosan, de mindegy. Szóval azt mondtam, ameddig egyénként nem érsz el valamit, addig hiába gondolkodsz közösségbe. Egy közösség akkor működik, ha olyan egyének alkotják. Hiába minden közösségi összefogás, ha beteg emberek alkotják a közösséget is, mint azt is ami ellen összefognak. Itt buknak el a szabadságharcok. Olyan emberek harcolnak a szabadságért, akik belül nem szabadok, szóval azt sem tudják milyen szabadnak lenni, ergo délibábokért harcolunk, ideákért, amikről még csak tapasztalatunk sincs. Tök természetes.. :D És szerintem nincs olyan feladat, ami közösség nélkül ne lenne megoldható. A segíts magadon, Isten is megsegít nálam mindig működik. Ráadásul a bukás is egy megoldás, esély rá, hogy újra felállj, bukni meg lehet egyedül is, sőt inkább bukjak egyedül, minthogy egy közösséget is magammal rántsak... Szóval amíg magaddal nem vagy egy "egységes közösség"(erre most nem tudtam jobbat kitalálni), addig milyen közösségi ideákról álmodoznál? Persze árvíznél működik a közösség, mert az úgy jön, hogy nincs időd egós gondolkodásra, ott vagy zsigerből teszed a dolgod, tudatos vagy, és tudatosan is cselekszel, vagy kapsz egy leckét, hogy hogy kell elengedned egy élet munkáját és végignézni, ahogy elviszi mindened a vízözön. De ott is mindkét döntéshez te kellesz egyénként. Hogy melyik döntés mellett kötelezed el magad, azt már csak nem a közösségre bízod, hannem magadra, legalábbis én nem szeretem, ha mások befolyásolnak. Ha nyerek, ha vesztek, mindegy, csak miattam legyen, ne legyen utána senkire fogni. Ezért mondtam, hogy ezt a magyar dolgot nem hoztam volna bele egy elköteleződéses témába, mert én személy szerint baromira nem érzem magam elköteleződve a magyarság iránt. Ugyanúgy büszkén tudok tekinteni bármelyik nép bármelyik tagjának, vagy közösségének nagy tetteire, mintha egy magyar tenné, nem hiszem, hogy bármelyik népnek lehetne nagyobb feladata annál, minthogy a népességének minden egyes tagja ugyanaz a tiszta lelkű és megbékélt ember legyen. Ennyi feladatunk van, és ha ezzel megleszünk, akkor majd tényleges közösség születik, bolygónyi, univerzumnyi, mindeségnyi, nem érdekcsoportok, meg népek láthatatlan vonallal elválasztva egymástól...
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Félreértettél, nem azt mondtam, hogy a közösség felesleges, sőt szerintem az emberiség nagyobb csoport is, mint azok, amikről te beszélsz, de akkor inkább úgy fogalmazok, hogy mind ugyanannak a tudatnak vagyunk a manifesztéciói, se nem magyarok, sem semmi mások. Ez a társadalom szükséglete, hogy népekre szakadjon az emberiség, és tökre nem természetes szerintem, onnantól kezdődött, hogy az ember ki akarta sajátitani a Föld egy darabját, ez beteges, nem természetes szerintem, de te tudod... a rák pont ugyanezt csinálja az emberen belül, az se természetes szerintem, mert nem születsz rákosan, de mindegy. Szóval azt mondtam, ameddig egyénként nem érsz el valamit, addig hiába gondolkodsz közösségbe. Egy közösség akkor működik, ha olyan egyének alkotják. Hiába minden közösségi összefogás, ha beteg emberek alkotják a közösséget is, mint azt is ami ellen összefognak. Itt buknak el a szabadságharcok. Olyan emberek harcolnak a szabadságért, akik belül nem szabadok, szóval azt sem tudják milyen szabadnak lenni, ergo délibábokért harcolunk, ideákért, amikről még csak tapasztalatunk sincs. Tök természetes.. :D És szerintem nincs olyan feladat, ami közösség nélkül ne lenne megoldható. A segíts magadon, Isten is megsegít nálam mindig működik. Ráadásul a bukás is egy megoldás, esély rá, hogy újra felállj, bukni meg lehet egyedül is, sőt inkább bukjak egyedül, minthogy egy közösséget is magammal rántsak... Szóval amíg magaddal nem vagy egy "egységes közösség"(erre most nem tudtam jobbat kitalálni), addig milyen közösségi ideákról álmodoznál? Persze árvíznél működik a közösség, mert az úgy jön, hogy nincs időd egós gondolkodásra, ott vagy zsigerből teszed a dolgod, tudatos vagy, és tudatosan is cselekszel, vagy kapsz egy leckét, hogy hogy kell elengedned egy élet munkáját és végignézni, ahogy elviszi mindened a vízözön. De ott is mindkét döntéshez te kellesz egyénként. Hogy melyik döntés mellett kötelezed el magad, azt már csak nem a közösségre bízod, hannem magadra, legalábbis én nem szeretem, ha mások befolyásolnak. Ha nyerek, ha vesztek, mindegy, csak miattam legyen, ne legyen utána senkire fogni. Ezért mondtam, hogy ezt a magyar dolgot nem hoztam volna bele egy elköteleződéses témába, mert én személy szerint baromira nem érzem magam elköteleződve a magyarság iránt. Ugyanúgy büszkén tudok tekinteni bármelyik nép bármelyik tagjának, vagy közösségének nagy tetteire, mintha egy magyar tenné, nem hiszem, hogy bármelyik népnek lehetne nagyobb feladata annál, minthogy a népességének minden egyes tagja ugyanaz a tiszta lelkű és megbékélt ember legyen. Ennyi feladatunk van, és ha ezzel megleszünk, akkor majd tényleges közösség születik, bolygónyi, univerzumnyi, mindeségnyi, nem érdekcsoportok, meg népek láthatatlan vonallal elválasztva egymástól...